A diadalmas világnézet

Előszó

PRO DOMO.
Lehet-e a keresztény világnézetet beleállítani a mai kulturvilágba? Ez az én problémám.
Segítségére akarok lenni a modern embernek a keresztény világnézet kialakításában, mert tudom, hogy sajátos nehézségei vannak.
A törtető koroknak ragyogó eszméik, nagy erényeik, bűneik s forró szenvedélyeik vannak, melyektől elváltozik a fölfogás s az izlés s új irányt nyer az érdeklődés. A modern korszaknak is van sajátos szelleme, mely oly benyomást tesz ránk, mint egy önhitt, merész, kíméletlen ember arca. Más ember, más arc; más korszak, más szellem. E szellemtől függ a korszak élete s világa. Nem a dolgok változnak el, hanem a megvilágítás, - nem az érvelés logikája, hanem a lélek fogékonysága vész a tárgy s a hagyományos érvelési módszer iránt. Ez erőszakos lelkületben rendesen az érzelmi elem van túlsúlyban. A szenvedély nagy érzésekkel dolgozik s lelkesülésében a fanatizmus túlzásai jelentkeznek. Csak a maga nyelvét érti s idegen beszéden nem töri fejét; aki beszélni akar vele, attól követeli, hogy tanulja meg az új-kor nyelvét.
Én beszélni akarok a modern emberrel; de értem-e érzését és nyelvét? értem-e befejezetlen lelkének botránkozásait és vádjait?
Mindenekelőtt elnézéssel kell lennem metafizikája iránt. A modern világnak gyerekes, sőt szörny-fogalmai vannak a kereszténységről; karrikaturák kisértenek fejében; s világhírű emberek is valami elmaradt s külsőségeken rengő gondolatszegénységet tartanak kereszténységnek. Az egyházi kereszténység nekik nem egyéb mint szellemtelen sémák összefoglalása s a fetisizmusnak valamelyes európai kiadása... Vissza