A Dharma csavargói

Fülszöveg

Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac - aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt - 1958-ban kiadott új regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig „úton" vannak - de ez a buddhizmus útja, a Dharmáé, vagyis az „Igazságé" -, és a lét illuzórikus voltát megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell.
S közben kavarog az élet San Franciscóban és környékén: költői felolvasóestek, nagy ivászatok, jabjum-szeretkezések követik egymást, mint valami lázálomban - Rayt, a költőt pedig ez az élet éppen úgy csábítja, mint a meditáláson keresztül vagy épp egy hegy tetején, a civilizációtól távol átélhető magány, mellyel közelebb kerülhet a világ titkához.
A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett - ez a „furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus" (ahogy önmagát jellemezte) egyszerre végtelen komolysággal... Tovább

Fülszöveg

Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac - aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt - 1958-ban kiadott új regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig „úton" vannak - de ez a buddhizmus útja, a Dharmáé, vagyis az „Igazságé" -, és a lét illuzórikus voltát megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell.
S közben kavarog az élet San Franciscóban és környékén: költői felolvasóestek, nagy ivászatok, jabjum-szeretkezések követik egymást, mint valami lázálomban - Rayt, a költőt pedig ez az élet éppen úgy csábítja, mint a meditáláson keresztül vagy épp egy hegy tetején, a civilizációtól távol átélhető magány, mellyel közelebb kerülhet a világ titkához.
A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett - ez a „furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus" (ahogy önmagát jellemezte) egyszerre végtelen komolysággal és igéző öniróniával meséli el életének buddhista szakaszát, amikor le akart mondani az italról, a nőkről és minden ártalmas földi hívságról - hogy egyúttal megszabaduljon minden fájdalomtól és félelemtől. Mint sok más nyugati embernek, ez neki sem sikerült - de nagy irodalom született belőle.
„Japhy keresztül-kasul ismerte a tibeti, a kínai, a mahájána, a hínajána, a japán és még a burmai buddhizmust is, de egyszer figyelmeztettem, hogy én fütyülök a mitológiára meg a különböző nevekre meg a buddhizmus nemzeti árnyalataira, engem csak az első érdekel Sákjamuni négy nemes igazságából: Az emberi élet szenvedéssel teli. Meg valamennyire azért érdekel még a harmadik: Meg lehet szabadulni a szenvedéstől, de akkor azért még nem igazán hittem, hogy ez lehetséges." Vissza