A demokratikus átmenet problémái és a háború utáni Válasz (1946-1949)

Előszó

Az itt következő habilitációs dolgozat a háború után újraindult, s a koalíciós éveket még egy rövid idővel túlélő folyóirat, a Válasz (1946-1949) irodalmi szempontú bemutatására vállalkozik. A munka ebben a formájában önálló dolgozat, de rövidített formában beletagolódik a készülő, kb. 400 oldalas folyóirat- és korszakmonográfiába.
A folyóirat-monográfia nehéz, s ezért ritka műfaj. De nélkülözhetetlen. Egyrészt azért, mert keletkezéstörténeti összefüggéseiben mutatja be a műveket és korabeli visszhangjukat. Egymás mellett láttatja azokat a műveket, melyeket a későbbi kiadások, szövegkiadások, gyűjteményes kötetek esetleg különböző szempontú antológiák elválasztanak egymástól. Az irodalomelméleti megközelítést is segítheti a különböző műfajú szövegek egymást erősítő hangja vagy éppen vitája. Hiszen az irodalom szerves folyamat, a művek keletkezésük pillanatában hatással vannak az írótársakra. S nemcsak szépirodalmi művekről van szó, hanem tanulmányokról, jegyzetekről, kritikákról és egyéb műfajú írásokról is. A folyóiratszámok, noha összeállítóik olykor kiszolgáltatottak az esetleges kínálatnak, többet jelentenek önmaguknál. A szerkesztő élesebbé tehet hangsúlyokat, „helyzetbe" hozhat akár önmagukban kevésbé jelentős műveket, például egy összekötő tematikus szállal. Esetünkben, a háború utáni években ennél is többet tehetett és tett a szerkesztő, Illyés Gyula és talán elsősorban Sárközi Márta: visszahozták az irodalmi életbe a korszak két nagy íróját, az ideológiájukért illetve egyes műveikért, irodalmon kívüli megnyilvánulásaikért kitagadott Szabó Lőrincet és Németh Lászlót. A folyóiratok a pályakezdés műhelyei is. A biztatás, a belső, nyilvánosság elé ritkán kerülő kritikai figyelem szárnyakat adhat a tehetségnek.
A háború utáni Válasz három pillérre épült. Kitüntetett figyelemmel fordult - s ennyiben folytatója volt korábbi önmagának - a társadalmi kérdések közül elsősorban parasztság problémái iránt. A Sárközi György szerkesztett orgánum programja a földosztás melletti érvek nyilvánosságra hozatala volt, elsősorban az írói szociográfiák publikálásával. 1945-ben megtörtént a földosztás. A földhözjutás dokumentálása kiemelt feladata volt a folyóiratnak. Ez újabb szociográfiai hullámot indított el. Csakhogy most már nemcsak a népi írók, hanem képzett fiatalok, egyetemi diplomával rendelkező kutatók, köztük volt Eötvöscollegisták vállalkoztak a művek megírására. S mivel a Válasz pályázatot hirdetett a munkák ösztönzésére, sok helyben lakó értelmiségi, tanár és tanító írt ilyen összefoglalásokat. Ez azt is jelentette, nem volt hiábavaló Sárközi György és szerkesztőtársainak munkássága, a régi folyóirat olvasóközönsége szólalt meg most. A másik feladatot Illyés Gyula jelölti ki beköszöntőjében. A telekkönyvi aktussal, írta Illyés, nem fejeződött be a földosztás. A parasztság művelődésének megszervezése a további társadalmi fejlődés alapja. Munkánk I. főfejezete után, mely a korabeli irodalmi szerveződéseket, s benne a Válasz indulását mutatja be, s mely döntően társadalomtörténeti alapozású, a II. és III. főfejezet ismerteti illetve értékeli a földosztásnak és körülményeinek irodalmi kommentálását, és a parasztság művelődésének kérdését. Éppen hat évtizede indult újra a Válasz, nem tehetünk tehát úgy, mintha szerepkörünk a dokumentálásra szorítkozna. Törekedtünk arra, hogy a történéseket a maguk korabeli dinamikájában mutassuk be. A Válasz eredendően a népi tematika és a magas műveltség összefonódásából született a Horthy-korszakban. Most ugyanerre a feladatra vállalkozott, de gyökeresen megváltozott társadalmi és politikai feltételek között. A régi uralkodó osztály eltűnt, s maradékát lassan kiszorította az egyre nagyobb szerephez jutó, a nagyhatalmi megegyezések által támogatott új politikai erő, a Magyar Kommunista Párt. Az írócsoport ekkori vezetője, az új vezető rétegek által igen magasra értékelt Illyés Gyula kitüntetett helyet szánt a parasztságnak, mint ekkor kevés, s tovább kisebbedő nyilvánossághoz jutott vitapartnere, Márai Sándor mondta, "eszetlenül pozitívan" viszonyult a parasztsághoz, s ezzel hozzájárult a szellemi színvonal leszállításához, "elveszejtette" a műveltséget. Vissza