A deduktiv lélektan alapvonalai

Előszó

Jelen dolgozat egy deduktív lélektannak élettani alapalkotmánya. Ez szolgáljon az anyag némileg vázlatos feldolgozásának magyarázatául és mentségéül. Az idegélettan mostani fejlettségének bemutatása mint önálló czél a szakba vágó ismeretek sokkal részletesebb tárgyalását, különböző szerzők nézeteinek ismertetését és méltatását igényelte volna. így azonban szerző megelégedhetett azzal, ha a meglévő ismeretanyagból czéljának megfelelő kiválasztással, rövid de rendszeres tárgyalásban csupán a lényegesebb tételeket állította össze, melyeket több helyen önálló következtetéseivel kellett összhangba hoznia. Ha a neurologus figyelmére csak ezen önálló részletek tarthatnak igényt, az avatatlan, ki filozofiai elmélkedéseihez élettani előtanulmányok szükségét érzi, bizonyára előnyben részesít ily rövid, felesleges részletekkel nem terhelt munkát.
De ezen czél szolgálatán kivül egyéb indokok is vezettek az élettani rész külön kiadására.
A tárgyalás általánosan ismert tényekből indul ki, de további lefolyásába oly tételeket is foglal, melyek a tényekkel folytonos összefüggésben, azok bevett értelmezésétől többé-kevésbbé eltérnek, hogy végre az ingerületek kölcsönhatásának méltatásában mint egy központban egyesüljenek. A szakértők véleményének meghallgatása ezen eredeti tételek hordképessége felől annál szükségesebbnek mutatkozott, mert központi jelentőségüknél és sokoldalú vonatkozásaiknál fogva épen ezen tételek lesznek a lelki élet törvényeinek levezetése alkalmával a legnagyobb mértékben megterhelve.
Megjegyzem még, hogy az Ismerettani bevezetés az egész munka megírásánál irányadó filozofiai felfogást jelzi, az élettani fejtegetésekkel tehát szoros tárgyi kapcsolatban nem áll.
Mohács, 1901. deczember havában.
Dr. Szilárd Ármin. Vissza