Fülszöveg
A kötet egy kivételes múltú városról és iskolájáról szól. Debrecen olyan település volt, amelynek leggazdagabb korszakaiban is szegénynek kellett látszania, mert vezetői megtanultak ellenségeik fejével gondolkodni. Egy történeti-művelődéstörténeti jelenség bőségesen illusztrált feldolgozásában gyönyörű képek koronázzák mindazt, amit a város iskolájáról, hatásáról, örökségéről megtudunk. Az avatott szemmel és kereső lélekkel rögzített felvételek - a műfaj legsikeresebb hazai alkotójának munkái - a mondandó lényegét szolgálják. Debrecen hajdani szerepéről bőséges adatok, források és statisztikák léteznek, elvétve tárgyi emlékek is akadnak, ha azonban összeillesztjük az összetartozó mozaikcserepeket, együtt olyan különösen hatnak, olyan arányok, kvalitás és nagyságrendek sejlenek föl, mintha egy elsüllyedt Atlantisz körvonalait látnánk felbukkanni. A szöveg és a képek ezekről az elfeledett összefüggésekről és minőségről adnak támpontokat, közelünkbe hozva a Kollégium legféltettebb...
Tovább
Fülszöveg
A kötet egy kivételes múltú városról és iskolájáról szól. Debrecen olyan település volt, amelynek leggazdagabb korszakaiban is szegénynek kellett látszania, mert vezetői megtanultak ellenségeik fejével gondolkodni. Egy történeti-művelődéstörténeti jelenség bőségesen illusztrált feldolgozásában gyönyörű képek koronázzák mindazt, amit a város iskolájáról, hatásáról, örökségéről megtudunk. Az avatott szemmel és kereső lélekkel rögzített felvételek - a műfaj legsikeresebb hazai alkotójának munkái - a mondandó lényegét szolgálják. Debrecen hajdani szerepéről bőséges adatok, források és statisztikák léteznek, elvétve tárgyi emlékek is akadnak, ha azonban összeillesztjük az összetartozó mozaikcserepeket, együtt olyan különösen hatnak, olyan arányok, kvalitás és nagyságrendek sejlenek föl, mintha egy elsüllyedt Atlantisz körvonalait látnánk felbukkanni. A szöveg és a képek ezekről az elfeledett összefüggésekről és minőségről adnak támpontokat, közelünkbe hozva a Kollégium legféltettebb kincseit.
Pontosan negyven esztendeje, 1966-ban léptem át először "hivatalból" a Debreceni Református Kollégium küszöbét, a gimnázium tanulójaként. Nem hirtelen választás volt, a Gáborjáni Szabók általában ezt az utat követték, apám, nagyapám (a Tücsökzene tiszabecsi tiszteletese) és az előttünk járó generációk. A hetvenes években olyan volt a Kollégiumot környező világ, hogy amikor először tekintettem végig a Nagykönyvtár polcain, a másfél méter vastag, pókhálós falak között, az Oratórium felől szűrődő orgonaszó hallatán világosan éreztem, hogy kiváltság, ha itt lehetek. Ezek a falak a folytonosságot hirdetik, és arra tanítanak, hogy az Úristen szereti azokat, akik igyekeznek felülmúlni önmagukat.
A történelem-könyvtár szakot az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végeztem, ugyanitt szereztem PhD fokozatot. A könyvtárban végigjártam a ranglétrát a raktárosságtól a régi kéziratok gondozásáig, a tudományos főmunkatársi beosztáson át, (egy svájci kutatói ösztöndíj után) az igazgatóvá választásig. Az elmúlt másfél évtized elsősorban a korszerű könyvtárhasználat feltételeinek biztosításával, informatika alkalmazásával, restaurálással, felújításokkal telt. Múzeumi munkámban leginkább a kiállítások rendezését kedvelem: színes, intuíciót és erőtartalékot igénylő feladat, alkotás, a szakirodalmi tájékozódástól az üzenet célba juttatásáig. Új állandó kiállításaink részleteit kötetünk is megörökíti. A Kollégium nemzetközi kapcsolatai máig elevenek. A Nagykönyvtár (A Kölni Dóm Könyvtára társaságában) azon nemzetközi jelentőségű egyházi könyvtárak egyike, amelyek saját jogon, önállóan is tagjai az egyébként országos könyvtári szervezetek tömörítő BETH-nek, az Európai Teológiai Könyvtárak Szervezetének. Múzeumunk szintén gazdag külkapcsolatokat ápol.
Korábban megjelent írásaim között többségben vannak a debreceni vonatkozásúak, közülük A Debreceni Református Kollégium a "pedagógia századában", A szabadság szent igéi (A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben) című önálló köteteket vagy a Hapák Józseffel közös Debrecen, a cívis város, és a Közel az ég hozzám, közel az Istenem című könyveket említem. A város szeretete ellentmondások vizsgálatára késztet. Ezúttal egyházművészeti példákon is felvillantjuk, hogy kirívó ellentmondás van például Debrecen építészeti öröksége és kézműiparának minősége között. A cívisváros sajátosságairól, hajdani közvéleményformáló erejéről még sokmindent szeretnék elmondani.
Hapák József Debrecen szülötte. A család nevét nagyapja Hollywoodban, apja Debrecenben tette ismertté, megbecsültté. A fényképészcsalád harmadik generációjaként családi öröksége a mesterség szeretete.
Hapák József a magyar történelem és művészet szerelmese, mely a Debreceni Református Kollégiumban eltöltött tanulóévei alatt hitvallása lett. Saját képvilágát a műtárgyak és az épületek fényképezésében találta meg. A tárgyak lelkét látja, így tudja a legrejtettebb részleteket is megmutatni.
Hapák József eddig megjelent könyvei múltunk legszebb tárgyi emlékeit dokumentálják: A Munkácsy-Trilógia, Közel az ég hozzám, közel az Istenem, Tedd templomoddá Istenem, Gödöllői Királyi Kastély, Szent László és városa, Pannonhalma, A Győri Püspöki Kincstár, Kincsek a nemzet könyvtárából, Európa térképei 1520-tól 2004-ig, Debrecen, a Cívisváros, Bibliás Rákócziak, Honfoglaló magyarok.
Ez a könyv tisztelet az Alma Mater előtt.
Vissza