Előszó
Európai jelenlétünk 1100., az első magyar iskola alapításának 1000., kollégiumunk folyamatos működésének 458. évében méltó, hogy az örökkévalóság zsoltárának szavaival valljuk meg hitünket és kérjük Isten vigasztalását és segítségét nehézségeink közepette.
A honfoglalással a Kárpát medencét, hazánk földjét vették birtokba őseink, az iskolák révén pedig a keresztyén, az európai és az egyetemes kultúra befogadásának és egyúttal gazdagításának a lehetősége nyílt meg számunkra.
Ebben a jeles esztendőben ünnepi érzéseink kifejezésére szolgálnak a 90. zsoltárból és a nemzeti Himnuszból vett idézetek. A 90. zsoltár Szenczi Molnár Albert által adott verses fordításának épp úgy része volt népünk összetartásában zivataros századaink során, mint az "istenes vénember" Károly Gáspár fordításának.
Tebenned bíztunk eleitől fogva,
Uram, téged tartottunk hajlékunknak!
Mikor még semmi hegyek nem voltanak.
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva
Te voltál és te vagy, erős Isten,
És te megmaradsz minden időben.
(90. zsoltár, 1-2. Szenczi Molnár Albert fordítása)
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
(90. zsoltár, 14-17. Károli Gáspár fordítása)
Vissza