A debreceni nemzetközi sakkverseny 1925. Maróczy jubiláris verseny

Előszó

Amidőn a debreceni rendezőség azt a megtisztelő feladatot bizta rám, hogy 1925. évi remek kongresszusát könyvalakban örökítsem meg, elhatároztam, hogy szakitok a tornakönyvek eddigi módszerével és a glosszálást a középjáték sztratégiájának bengáli tüzében ejtem meg, ami a játszmák integrális értékét lépteti előtérbe, mig a verseny technikai oldalai a megnyitáselméleti bevezetésben és a fordulók leírásában jutnak jogaikhoz. Következő okok és meggondolások ezt az „újítást" egyenesen kívánatosnak tüntették fel és megnyugtattak, hogy az nem tulmerész : Először is : megnyitáselméletünk meglehetősen kifejlett és előrehaladt, mig a középjáték hullámzó esélyeinek összefüggő bemutatását mindenünnen egyre követelőbben óhajtják;
másodszor, mert erre a célra a debreceni nemzetközi mesterverseny, mely a Maróczy Géza-jubileumi verseny büszke nevét viseli, rendkívül alkalmas, miután az 1925. év nagy eseményeinek sorát (Baden-Baden, Marienbad, Breslau, stb.) méltón zárja le s így összekötő kapocs a két világverseny, New-York 1924 és Moszkva 1925 közt;
harmadszor: a debreceni mesterverseny bensőleg is élettel és lendülettel teljes, hiszen egy 14 főnyi fenkölt gondolkozású gárda találkozott, mely alkalommal többek között egy amatőrvilágbajnok, egy 8 versenyből első győztesként kikerült nagy-matador és egy elméletileg a legalaposabban vértezett szaktudós mérte össze pengéjét. Hogy eközben a sztratégiai ideák és művészi felfogások bősége kellően jutott érvényre, azt külön nem kell hangsúlyoznunk.
Mielőtt művemmel a nyilvánosság elé lépnék, legyen szabad a versenybizottság elnökének, Dr. Hüttl Tivadar debreceni egyetemi tanár úrnak és a kiadónak, Tóth László úrnak (Kecskemét) köszönetet mondanom nemeslelkűségükért, mellyel feladatom teljesítése közben nem egy akadályt elhárítottak utamból. Vissza