A Debreceni Kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig

Előszó

A tiszántúli református egyházkerület közgyűlése már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a debreceni Kollégium fennállásának négy századát egyebek között e sok tekintetben egyedülálló jelentőségű magyar főiskola egészen részletes és teljesen tudományos színvonalú történelmének megíratásával és kiadásával is megörökíti. Az idők járása attólfogva, amikor a közgyűlés ezzel a tervvel először foglalkozott, egyre jobban megnehezült felettünk. Ez az általános helyzet és előre nem látott különleges hátráltató körülmények egész sora az oka annak, hogy a terv közel négy év elmúltával is csak sok nehézség leküzdése után és az eredeti elgondolástól némileg eltérő módon tud most a lassú megvalósulás stádiumába kerülni.
A szerkesztéssel eredetileg megbízott alulírott 1938 őszén püspökké tétetvén, úgy látta, hogy erre a feladatra nem vállalkozhatik tovább. Ekkor, javaslatára, Istenben boldogult D. Csikesz Sándor egyetemi ny. r. tanár kéretett föl a szerkesztői tisztre, és ő ezt testi egészségének fájdalmas hanyatlása közepette is az őt jellemző nagy odaadással vállalta, miután eleitől fogva amúgy is a legmelegebb érdeklődéssel karolta fel az ügyet, és dolgozta ki alulírottal együtt a mű részletes tervezetét. Hatalmas munkaerejének utolsó nagy fellángolásával, tenger egyéb gondja közt és az egyre jobban elhatalmasodó betegség gyötrő terhe alatt ezt a most kibocsátott két füzetet kéziratban még igen gondosan átnézte, s a szerzőkkel együtt a halálát közvetlenül megelőző hetekben - apró részletekbe menő revízió után - sajtó alá rendezte. Ez a két füzet tehát, amellett, hogy nagyérdemű szerzőik egyéni munkájának nemes gyümölcse, az ő gazdag és maradandó szellemi hagyatékának is egyik áldott része. Vissza