Előszó
Békesség az Olvasónak!
Az iskola, de elsősorban a diák, alapvetően négyéves ciklusokban gondolkodik. Még előttünk van az első ballagás, az „Alapító Ősök" ballagása, szeretett...
Tovább
Előszó
Békesség az Olvasónak!
Az iskola, de elsősorban a diák, alapvetően négyéves ciklusokban gondolkodik. Még előttünk van az első ballagás, az „Alapító Ősök" ballagása, szeretett igazgatóhelyettesünk, Piroska néni utolsó megjelenése az iskola előtt, és íme befejeztük a második négy éves ciklust is. Olyanok érettségiztek, akik már nem ismerték az „Alapító Ősöket" és Piroska nénit. Szalad az idő!
Szalad az idő! Megünnepeltük a pesti evangélikus gimnáziumi oktatás 175. évfordulóját, és megújult iskolánk is kilencedik évébe lépett. Ez utóbbi nem nagy idő, de elég ahhoz, hogy kialakuló hagyományokról adhassunk számot, elég ahhoz, hogy elmondhassuk: nevet szereztünk magunknak nemcsak az evangélikus iskolák kis családjában, de a szép számú budapesti gimnázium között is. Nevet, jó hírt. Azt, hogy iskolánkban béke és nyugalom van, hogy nem gyötrik agyon a diákokat, de a tehetséges, a szorgalmas minden lehetőséget megkap, hogy tudását gyarapítsa. Hogy nevelésünk alapja a példamutatás, fő eszköze a szeretet, a törődés, az odafigyelés. Lehetett volna ennél sokkal többet elérni nyolc év alatt? Egyáltalán, ennél sokkal többre kell törekednünk? Nem volt könnyű ez a most lezárult négyéves ciklus sem. De anyagi gondjaink megoldódtak, nagyot léptünk az épület felújítása területén is. Isten kegyelmét, a szülők, a volt diákok, a gyülekezetek szerető figyelmét, gondoskodását mindig éreztük, sosem voltunk egyedül, magunkra hagyatva. Bizakodva, hittel és reménységgel léptünk be a harmadik ciklusba is. Környezetünk, hátterünk valamivel biztatóbb a korábbinál. Kisebb-nagyobb oktatáspolitikai változások mindig vannak, de alapelveink, legfontosabb célkitűzéseink nem változnak. Kis iskola vagyunk, mégis hisszük, nem jelentéktelen a munkánk. Abban a mindennapos küzdelemben, amit a nemzet szellemi felemelkedéséért, a „kiművelt emberfők" számának gyarapodásáért folytatunk, és azért, hogy magyar evangélikus egyházunk értelmiségi bázisa szélesedjen, hisszük, hogy nem értéktelen a mi kis hozzájárulásunk sem. Legyen velünk továbbra is a gondviselő Isten!
Vissza