A dal mesterei I.

Előszó

Tudott dolog és helyes gyakorlat, hogy az énekes nevelés alapja a daléneklés. Hozzátehetjük: végső, legmagasabb művészi fokon célja is. Az énekes növendék nemcsak énekelni tanul, hanem dalolni is. A magyar nyelv e két szavában benne érződik a megkülönböztetés, hogy az éneklés: készség, a dalolás: művészet. Énektanulással a növendék természettől nyert hangszerét tökéletesítgeti, dalénekléssel előadóművészetet tanul. Előadói képesség csakis a daléneklés gyakorlatában fejlődhet töretlenül. Magyar énekes számára természetesen már a kezdet kezdetén elsősorban magyar nép- és műdalanyagon. A továbbiak során azonban már nem mellőzheti az egyetemes dalirodalom minél szélesebb körű ismeretét sem. Kár, hogy a sajátosan egyéni hangú magyar műdalköltészet fejlődésével énekes pedagógiánk hosszú időn át kellő mértékben nem tartott lépést. Mindaz, ami ebben hátráltatta, ma már tűnőben van. Ami megmaradt belőle, részint a már megjelent, részint a készülő új kiadványok révén hamarosan elkerül az útból.
Az egyetemes dalköltészet anyaga - bár a hazai énekpedagógia majdnem kizárólag vele élt - utóbb egyre szűkebb keretek közé szorult. A Sik József és Szabados Béla szerkesztésében lassan fél évszázada megjelent, tanulmányi anyagként általánosan elfogadott nyolc kötetnyi műdalgyűjtemény elfogyott. Dalanyagában meglehetősen elhasználódott. Felfrissítésre szorul. A hiány pótlásáról "A DAL MESTEREI" címen megjelenő sorozat igyekszik gondoskodni. Ezen felül egy-két időközben felmerült követelménynek is eleget kíván tenni. Vissza