Fülszöveg
Több mint egy évtized kutatómunkáját összegezi a történelmi materializmus és az összehasonlító módszer alkalmazásával készült monográfia, amely a fejlett árucserében jelöli meg a társadalmi- termelési viszonyok, s vele a jog fejlődésének végső meghatározóját az i. sz. 2. századbeli Római Birodalomban, és teljességgel cáfolja a "vis superba formae" tételét.
A mű a jogi romanisztika ama eredményéhez kapcsolódik, amely új fejezetet nyitott a római jog kutatásában azzal a megállapítással: hogy a Római Biordalomban az ún. birodalmi jog mellett az ún. helyi jogok is érvényesültek a hellenisztikus Keleten, s hogy a római birodalmi jog és az egyes alattvalócsoportok "nemzeti joga" között helyezkedett el a provinciákban lakó polgárokra és nem-polgár alattvalókra egyaránt érvényes, rendszerint egy-egy provinciai rendtartásban összefoglalt, provinciai jog. E tényeket alapul véve a magyar jogi romanisztika egyik feladatának tekinti az egykori dunai római provinciák jogéletének vizsgálatát. A...
Tovább
Fülszöveg
Több mint egy évtized kutatómunkáját összegezi a történelmi materializmus és az összehasonlító módszer alkalmazásával készült monográfia, amely a fejlett árucserében jelöli meg a társadalmi- termelési viszonyok, s vele a jog fejlődésének végső meghatározóját az i. sz. 2. századbeli Római Birodalomban, és teljességgel cáfolja a "vis superba formae" tételét.
A mű a jogi romanisztika ama eredményéhez kapcsolódik, amely új fejezetet nyitott a római jog kutatásában azzal a megállapítással: hogy a Római Biordalomban az ún. birodalmi jog mellett az ún. helyi jogok is érvényesültek a hellenisztikus Keleten, s hogy a római birodalmi jog és az egyes alattvalócsoportok "nemzeti joga" között helyezkedett el a provinciákban lakó polgárokra és nem-polgár alattvalókra egyaránt érvényes, rendszerint egy-egy provinciai rendtartásban összefoglalt, provinciai jog. E tényeket alapul véve a magyar jogi romanisztika egyik feladatának tekinti az egykori dunai római provinciák jogéletének vizsgálatát. A szerző munkája annak a tudományos kutatásnak szerves része, amely a provinciák közül az egykori Dácia jogéletét vizsgálja az i. sz. 2. századból való és a 18-19. században feltárt verespataki leletek (főként szerződéseket tartalmazó okiratok) alapján. Monográfiája nemzetközileg is első jelentős kísérlet a dáciai viaszostáblák szerződéseinek átfogó elemzésére, a császári telepítéspolitika útján a meghódított Dáciába importált hellenisztikus szokásjog itt érvényesülő elemeinek felderítésére, s az itt alapvetőleg érvényesülő birodalmi jogra gyakorolt hatásnak a kimutatására.
A hat részből álló monográfia negyedik és ötödik részében részletekben menően vizsgálja a szerző a dáciai viaszostáblák szerződéseinek jellemzőit az egyes szerződéstípusoknál. Jogászi pontossággal elemzi az adásvételi szerződéseket, a kölcsönszerződéseket, a különös érdeklődésre számot tartó, s a kutatásban sokáig elhanyagolt munkabérszerződéseket, tovább egy társasági szerződést, egy rendhagyó letétszerződést, ezek formai és tartalmi közös sajátosságait, különösen a gyakorlatilag rendkívüli jelentős stipulációklauzulák alakulását, tovább a szerződő felek státusát, majd az okiratok formáinak és tartalmának eltéréseit a birodalmi jog előírásaitól, s bizonyos hellenisztikus sajátosságok érvényesülését. Bizonyítja, hogy bár e szerződésekben általában a birodalmi jog normái érvényesülnek, szinte valamennyiükben fellelhetők a hellenisztikus szokásjog bizonyos sajátosságai (melynek hordozói a Dáciába telepített görögök és a hellenisztikus keletről származó népcsoportok voltak.) Társadalom- és gazdaságtörténeti, kultúrtörténeti és politikai szempontból is érdekes a mű hatodik része, amely összefoglaló képet ad a dáciai aranybányavidék öt - főleg Dalmáciából betelepített bányamunkások által lakott - bányászfalujának, s a római XIII. ikerlégió tábora melletti polgári településnek mindennapi életéről.
A monográfia az egykori két szomszédos provincia, Pannónia és Dácia jogéletének további vizsgálatára ösztönöz, a jogelmélet művelői számára pedig feltehetően adalékot szolgáltat a jogfejlődés folytonossága és megszakítottsága kérdésének elemzéséhez.
A monográfia új tudományos eredményei a jogtudomány, a jogtörténet, a történettudomány, a tudományos szocializmus, a szociológia művelői, s a politikával foglalkozók számára igen értékesek, igazolva a marxisták által is alkalmazott azt a tételt, amelyet Sieyés fogalmazott meg: "Vouloir comprendre le présent par le passé, c'est voluloir comprendre le connu par l'inconnu."
Vissza