Előszó
Részlet:
"Korzenszky Richárd házfőnök úr szentbeszéde 1996. június 1-jén a Tihanyi Apátság templomában
Nincs még két esztendeje, hogy ebben a szentélyben Valter atyával utoljára álltam. Október...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Korzenszky Richárd házfőnök úr szentbeszéde 1996. június 1-jén a Tihanyi Apátság templomában
Nincs még két esztendeje, hogy ebben a szentélyben Valter atyával utoljára álltam. Október volt. Valamilyen formában akkor is ellenszél fújt. Ő adta át ennek az egyházközségnek a vezetését, én átvettem tőle, és mindketten elkezdtük a sajátos szolgálatunkat: én Tihanyban, ő Budapesten. Azóta nem állhattunk itt együtt. Azt reméltem, hogy a holnapi nap lesz, amikor a templomot majd ünnepélyesen megáldjuk, hogy ismét együtt állhatunk, együtt lehetünk ebben a templomban, amely az ő számára oly kedves volt. Reméltem, hogy együtt lehetünk az úr oltáránál. Együtt vagyunk most is, csak másképp. Az ő számára már nincsen idő. Mi még keressük a túlsó partot.
Jézus tanítványai együtt voltak oott, a kenyérszaporítás után, elhagyva a biztonságot adó partot, együtt voltak a bárkában, - és ellenszél fújt. Féltek. De amikor meglátták Jézust, azt hitték először, hogy kísértet. De Péter, amikor rádöbbent, hogy valóban Jézus az, azt kérte tőle: Uram, parancsold meg nekem, hogy feléd mehessek! Jézus csak ennyit mondott: Jöjj! És akkor Péter, vállalva minden kockázatot, a bizonytalanság minden veszélyét, elindult Jézus felé, előre. Amikor hitében megingott, merülni kezdett. De Jézus utána nyúlt, magához emelte, s annyit mondott: te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal