A cukornélküli befőzés

Előszó

A nagy idők, amiket élünk, nagy feladatokat tüznek a magyar háziasszonyok elé. Megbomlott az a kényelmesnek is mondható, régi rend, amikor minden bőviben volt és csak válogatnunk kellett benne a tetszésünk és szeszélyünk szerint. A háboru kemény kézzel megkocogtatta az éléskamrák ajtaját és kizárt belőlük sok mindent, amit eddig, mint valami egészen természeteset még csak meg sem becsültünk valami nagyon. Hogy csak a lisztet, zsirt emlitsem. Melyik háznál lett volna hiány ebben? Hiszen ezt olyan szükségesnek tekintettük, mint a levegőt, amit beszivunk. Hát a burgonya részesült-e kellő megbecsülésben azok részéről, akik a mostani burgonyaszegény napokban vágyva gondolnak egy kevés köménymagos, vajas burgonyára.
És a családnak mégis táplálkoznia kell,a háziasszonynak mégis minden nap reggelit, ebédet és vacsorát kell öveinek feltálalnia. Amellett hogy mindenki szinte önkéntelenül és hatalmasan lefokozta igényeit, mégis végtelen nehéz feladat ez ma. Kétszeresen nehéz pedig, amikor beáll a tél és a föld nem nyujtja nekünk azt a sok mindent, amit tavaszszal, nyáron és őszszel tőle ajándékba kapunk. Ezekre a nehéz napokra kell minden háziasszonynak gondolnia, minden igyekvését abban összpontositania, hogy télre minél jobban ellássa a kamráját. Amellett még egy végtelen fontos szempontnak is érvényesülnie kell: lehetőleg olcsón vagy legalább is megfizethető áron kell a magyar középosztály asszonyának mindent beszereznie. Mert hiszen a mai végtelen nagy drágaság amugy is a végsőig igénybe veszi háztartáspénzét és csakis a legnagyobb megerőltetés árán sikerül azt az olykor husz-harmincszorosan megdrágult élelmicikkekkel valahogyan összhangba hoznia. Vissza