A csúf kis kacsa és más mesék

Előszó

Részlet a könyvből:

"Csodaszép nyár köszöntött a falura. Aranysárgán hullámzott a vetés, a réten boglyákba gyüjtve illatozott a széna, a boglyák között büszkén sétált a gólya és egyiptomi nyelven kelepelt, mert az anyja sokat adott a műveltségre és megtanította erre a nyelvre. A mezőket és a szántóföldeket sűrű erdő vette köról, az erdőben forrásvíz csergedezett és símatükrű tavak voltak elszórva. Meleg napfényben fürdött a földesúr tanyája is, mely egészen a patak partjáig terjedt. A parton olyan magasra nőtt a lapu, hogy egy kis gyermek kényelmesen elfért alatta. Valóságos erdő volt ez, és itt, a széles levelek árnyékában, kotlott fészkén a kacsamama. De nagyon megúnta már ezt a mulatságot, mert az ismerősök elhanyagolták és csak nagyritkán jelentkeztek a látogatók. nem is csoda. Sokkal jogg mulatság volt a patakban úszkálni, mint a lapulevelek árnyékában üldögélni, kacsamama pletykáit hallgatni.
Végül nyílni kezdtek a tojások. - Pip, pip! - hangzott egyre-másra és a tojásokból apró sárga fejek kandikáltak elő.
- Sáp, sáp! Frissen, frissen! - biztatta kacsamama az aprókat, akik kíváncsian néztek szét a lapulevelek alól.
- Nini, milyen nagy a világ! - mondták a kicsinyek; idekinn mégis csak kényelmesebben mozogtak, mint az imént a tojásban.
- Ne higyjétek ám, hogy csak ekkora a világ! - mondta az anyjuk. - Nem bizony! Túlterjed az a kert túlsó végén is, egészen a pap rétjéig, sőt még azon túl is, de olyan messze még nem jártam... Kibújtatok valamennyien? Nem, a legnagyobb tojás még nem pattant fel. Meddig várjak rá! Most már igazán elég volt. Szavamra mondom, torkig vagyok a mulatsággal." Vissza