Előszó
Régi közhely, hogy a verses beszéd szavakkal űzött mágia, de amilyen könnyedén szoktunk beszélni arról, hogy ez, vagy az a költemény szép vers, nagy vers, - annyira nem tartjuk fontosnak, hogy...
Tovább
Előszó
Régi közhely, hogy a verses beszéd szavakkal űzött mágia, de amilyen könnyedén szoktunk beszélni arról, hogy ez, vagy az a költemény szép vers, nagy vers, - annyira nem tartjuk fontosnak, hogy értékelő megállapításunkat racionálisan, ésszerűen is igazoljuk. Ez természetes is, mert ha az irodalmi és általában művészi alkotásoknál bűvös áramütésként megéreztük a mű varázslatos erejét, már telített állapotban is vagyunk, azaz az érzéki kielégülésen keresztül valami egészen értelmesnek, egészen tartalmasnak, ünnepinek az érzése is elönt bennünket. Máris ott vagyunk tehát, hogy az igazi vers, az értékes irodalmi alkotás varázslatos ereje abban áll, hogy valami mélyen lényegesről, emberi érzésről, hangulatról, eseményről azonnali hatással meg tudja mondani, hogy valóban lényeges. A lényeg, a mondandó egyszerre akar megmutatkozni, mindenestül, egész súlyával és várja a bűvös szót, mely egész telítettségében meg tudja idézni.
Nem arra kell gondolni, hogy ez a lényeg metafizikus értelemben van meg, de a kimondás, a megidézés pillanatában mégis a legegészebb formájában akar megmutatkozni. Éppen ezért a jó versben, maradandó élményeket nyújtó novellában, drámában és regényben valamiképpen minden benne van, amit abban a pillanatban valamilyen jelenségről, érzésről, hangulatról mondani lehet. A költő tehát nem olyan bűvész, aki a semmiből teremt, - mégis végtelenül fontos, hogy hogyan csinálja, amit csinál. Az irodalom a valóság művészi megfogalmazása a nyelvi eszközök, költői, írói adottságaival, eszközeivel, - rímeivel, hasonlataival, képeivel, metaforáival, nyelvi eszközeivel. A valóság objektív ereje, a kor ösztönző, sugalló ereje olyan mértékben jelentkezik,, hogy a legszubjektívebb reagálásokat is mederben tudja tartani. Ez annyit jelent, hogy lényeglátó, lényegmegérző, kozmikus életérzés nélkül, emberi őszinteség nélkül nem lehet megidéző erejű szavakat, mondatokat leírni, mondani.
Vissza