Előszó
Az a kutatás, amely alapján ez a könyv készült, még 1986-ban kezdődött. Akkoriban a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban dolgoztam, s Rudas Jánossal együtt megnyertünk egy pályázatot. Régóta szerettünk volna egy csoportvizsgálatot csinálni a magyar csoportok hatékonyságáról és hatásairól, de soha nem tudtunk rá elég pénzt összeszedni. Hiába nyertük meg azonban a pénzügyi támogatást, az istenek nem akarták, hogy könnyen célba érjünk. Mint a trójai háború után hazaigyekvő hajósoknak, nekünk is jó tíz éven át kellett nehézségeken, akadályokon, gáncsoskodáson keresztül, segítő és ártó kezek között kitartanunk. így lett 1997, mire megjelenhettek az eredmények.
Magát a kutatás tervét, a módszertani apparátust együtt állítottuk össze Rudas Jánossal, s együtt is indítottuk el a vizsgálatot. Aztán változtak az idők, a rendszerváltás szele már megérintette az intézetet, ahol dolgoztunk, szétzilálódtak a kutatások, az emberek a privatizáláson, leányvállalatok alakításán törték a fejüket, aki tehette, helyezkedett, rövidesen lehetetlenné vált a nagyhírű intézetben mindenféle kutatómunka. A próbavizsgálatok eredményeit még együtt publikáltuk, aztán az intézet beszüntette a kutatás finanszírozását, Rudas János kivált a kutatásból, mindketten más munkahelyre mentünk dolgozni, s nemsokára az intézet is feloszlott. Hogy a Tömegkommunikációs Kutatóközpontnak (melyet időközben Magyar Közvéleménykutató Intézetté kereszteltek át) miért kellett megszűnnie, egy egészen más kutatás témája lehetne. Egyszer talán megértjük, miért kellett szétverni azt a kutatói műhelyt, mely 20 éven keresztül a magyar kommunikáció-, közvélemény- és szociálpszichológiai kutatás fellegvára volt, híres könyvtárát széthordani, pótolhatatlan adatbázisát használhatatlanná tenni.
Amikor lehetetlenné vált az intézetben a munka, valamilyen oknál fogva nem bírtam elszakadni a csoportoktól. Úgy döntöttem, megpróbálom megmenteni azokat az adatokat, melyeket sok-sok csoporttag, csoportvezető, közreműködő segítségével évek óta gyűjtögettem. A kutatás természetéből adódóan hatalmas erőfeszítés kellett ahhoz, hogy az időközben már beindult vizsgálati csoportok ne menjenek szét. Anyagiak és kutatói háttér híján jelentős kompromisszumokra kényszerültem. A szűkös lehetőségek ellenére sikerült időben elvégezni a már befejeződő csoportoknál az esedékes utó- és követőteszteket, de a tervezettnél jóval kevesebb tréningcsoportot tudtam csak vizsgálni (az utolsót már megfigyelő és követőteszt nélkül). A csoportfolyamatot vizsgáló eszközöket is változtatni kellett, s csak részben valósulhatott meg a kontroll minta utólagos korrekciója. A működő csoportok követése azonban nem szakadt meg, s néhány intézmény segítségével sikerült fenntartani, majd befejezni a kutatást.
Vissza