A csók és egyéb elbeszélések

Előszó

Részlet a könyvből:

"Amikor kiértünk a fasorba, arra a Városliget felé, világosodni kezdett az égbolt. Ott az ormótlan fekete lombtömegek felett valami átható, hiába olvasó kékkel derengett a hajnal. Festőember pirosat, kéket, rózsaszínt, meg ezer színt látott volna rajta. Ott derengett, mint ahogy mérhetetlen tengerek fenekére világol a nap. Mintha valami óriási nagyon vastag kék üvegen tört volna át a sugár. A fák, épületállványok kontúrjai vad feketeséggel meredtek erre a halvány alapra. Távol pedig, ahogy hosszú sorban, hangtalanul állottak egymás mellett a házak, szürkés, halványlila köd pihent az uccán és sejtelmes gőzkörrel tette határozatlanná a messze tornyok, háztornyok vonalait.
Egyre világosodott és az itt-ott pislogó gázlámpák kezdtek túlságosan sárgán világítani. Aztán jött az ember és hosszú botjával elpiszkálta a lángot.
Szilveszter megállott és megfogta a karomat.
- Hallja... pszt...
És nyakát előrenyújtotta, ujját csöndet intve emelte fel; figyelt valami titokzatos neszre.
- Nem hallja?
- Mit?
- A hajnal himnuszát... hát mi mást?
Ott susog a falevelek közt, ott búg a foszlányos páraködben... hallja... most csöndesen suttog, hogy ne egyszeribe költse fel a világot. Aztán emelkedik a nap ott lenn... látja, hogy szórja a szikráit végig a világon... moraj kel a levegőben, megremegnek a frissen fakadt falevelek, suhog a pára, zendül a harmónia a bokrok közt, előbb búg, aztán erősbödik, harsog, üvölt és fölzengi a világokat ébresztő hangjával. És ott jön a király, hogy fényt, nagy világosságot árasszon ehhez a születéshez... hallja...?
Ott állottam csöndesen és bámultam a bokrok közt foszlányokra szakadó párákra, a felszálló napkorongra." Vissza

Fülszöveg

Molnár Ferenc

Ujabb irodalmunk egyik legsokoldalúbb, legkiválóbb tehetsége, Budapesten született 1878-ban. Genfben jogi tanulmányokat folytatott, majd Pesten 1896-ban ujságíró lett. Tárcái és szellemes krokijai hamar népszerűvé tették. Első darabját, a "Doktor ur"-at 1902-ben mutatta be a Vígszínház. Azóta számtalan művet írt, melyek főleg két forrásból táplálkoznak: a gyermeklélek rejtelmeiből és a nagyváros polgári romantikájából. Színdarabjait szédületes rutin és sziporkázó szellemesség jellemzi. Elsősorban "Az ördög", utána pedig "A testőr", "A hattyu", "A farkas" és az "Uri divat" világsikert értek el. Elbeszélő művei: az "Éhes város", "Egy gazdátlan csónak története", "Andor" és a "Rabok"; novellás kötetei: "Muzsika", "Báró Március", "Az óriás", humoros rajzai: "Hétágú síp", "Pesti erkölcsök", "Ketten beszélnek" virtuóz alkotások. Háború utáni színdarabjaiban új kitaposatlan formákat keres. Legköltőibb művei: gyermekregénye: "A Pál uccai fiúk", a "Liliom" című mesejátéka és a "Hadi tudósító naplója". E művek a magyar irodalom maradandó becsű értékei. Vissza