Előszó
Az utóbbi száz esztendőben táplálkozásunk oly mértékben változott, mint soha annak előtte. Gyakran túl kevés az időnk az étel elkészítésére és elfogyasztására. Sokan egyáltalán nem is tudnak főzni. Mivel ma jóval ritkábban végzünk nehéz fizikai munkát, energiaigényünk kisebb, mint régen, és egyre gyakoribb probléma a túlsúlyosság. Sokan érzik úgy, hogy táplálkozásuk kiegyensúlyozatlan, és ezért egyre többen érdeklődnek az egészséges élelmiszerek iránt. Az élelmiszeripar a legváltozatosabb igényeket is kielégítő termékek gyártásával és forgalmazásával próbál alkalmazkodni a megváltozott helyzethez: a kínálat a „light" megjelölésű, kalória- és zsírszegény készítményektől a vitamindús, probiotikus élelmiszereken át egészen az éppen csak felmelegítést igénylő készételekig terjed. A fejlett országok problémáját ma nem a szűkös választék jelenti, hanem a megfelelő cikkek kiválasztása az áttekinthetetlen kínálatból. A praktikus készételek, élelmiszeradalékok és hasonló készítmények divatja mellett észlelhető bizonyos fokú visszatérés a természeteshez is.
Míg korábban megszokott dolognak számított az élelmiszer felhasználása a betegségek gyógyításában és megelőzésében, a táplálék gyógyerejére vonatkozó ismeretek az utóbbi évszázad során egyre inkább feledésbe merültek. Az orvostudomány fejlődése is hozzájárult ahhoz, hogy a nemzedékről nemzedékre szálló, nehezen bizonyítható tapasztalatokra mint „tudománytalanokra" kezdtek tekinteni. Bár az energia- és tápanyagszükségletet egyre pontosabban határozták meg, az élelmiszert egyre gondosabban elemezték, az emberek nem lettek egészségesebbek. A táplálkozási szokásokkal kapcsolatos betegségek terjedése az utóbbi években világszerte aggasztó méreteket öltött. A cukorbetegség, a zsíranyagcsere-zavarok, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák, a köszvény és az elhízás az emberiség XX. és XXI. századi pestiseinek számítanak.
A múlt század nyolcvanas éveiben azonban újabb fordulat következett be. Egy-egy kutató érdeklődni kezdett az élelmiszerekben található gyógyhatású anyagok iránt. Arra a meglepő megállapításra jutottak, hogy nemcsak a tápanyagok, hanem egy sereg különböző növényi kísérőanyag határozza meg nagymértékben az étel „egészségértékét". Más szemmel kezdtek nézni a táplálék és az egészség közötti számos olyan összefüggésre, amelyet korábban spekulációnak, szemfényvesztésnek hittek. Az eredmények orvosi, táplálkozástudományi és élelmiszer-ipari berkekben heves érdeklődést keltettek.
A méz már az emberiség történelmének hajnalán is nagy tiszteletnek örvendett. Az édes nedűt több mint tízezer éve alkalmazzák az egész világon táplálékként és gyógyszerként. Ez a könyv mindazokhoz szól, akik tudni szeretnék, mivel magyarázható mai ismereteink szerint a méz gyógyhatása, amelyet évszázados megfigyelések, nemzedékről nemzedékre szálló tudás támaszt alá, és hogyan illeszthető a méhek ajándéka a korszerű táplálkozási mintába. A méz történetének és elkészítésének rövid ismertetése után a benne található anyagokkal foglalkozunk, kitérve ezek szerepére az emberi anyagcserében. A kötet végén szólunk arról, miként segíthet a méz az egészséges táplálkozás keretein belül a mindennapi teljesítőképesség fenntartásában és növelésében, és hogy milyen betegségmegelőző és gyógyító erő rejlik ebben a csodálatos anyagban.
Az olvasó számos gyakorlati tanácsot és javaslatot is talál könyvünk lapjain a méz kezelésére és felhasználására vonatkozóan, a receptek pedig a méz kipróbálására, a vele való kísérletezésre bátorítanak. Jóllehet a méz számos esetben serkenti és segíti a szervezet öngyógyítási folyamatait, súlyos megbetegedések esetén nem hagyható el az orvosi vizsgálat és kezelés.
Vissza