A csillagos ég

Előszó

Részlet a kiadványból:

"A következő példák a csillagos ég látható részének az évszakoktól függő elhelyezkedését ábrázolják.
A kettős kör az éggömb déli és északi felét ábrázolja csillagtérképen. Fel vannak tüntetve az 50° északi szélességtől (pl. Frankfurt földrajzi szélessége) látható szektorok, továbbá a -40° déli szélességről (pl. Ausztrália, Melbourne) látható szektorok a helyi éjfélnek megfelelő időben a különböző évszakokban.
A kettős körök alatti ábrán mindig egyesítve látható a déli és északi félgömbről egyidejűleg megfigyelhető rész az 50° földrajzi szélességén és a -40° földrajzi szélességen. A piros vonal az ekliptikát jelöli. Az ábra kerülete a látóhatárnak (horizont) felel meg. Így látnánk az éjszakai eget, ha nagy látószögű kamerával vizsgálnánk.
Szabad szemmel körülbelül 4000, 5 magnitúdónál fényesebb csillag figyelhető meg, jó látcsővel kb. 50.000, míg egy kisebb csillagászati távcsővel már mintegy 100 000 csillag válik láthatóvá.
Legjobban akkor figyelhetjük meg az eget, ha kerüljük az erős fényforrásokat: a városok fényei, sőt még az erőd holdfény is gátolhatja a megfigyeléseket. Az égbolttal való ismerkedést már a szobában elkezdhetjük. Legjobb, ha először a csillagtérkép helyes tájolását sajátítjuk el, majd kívülről megtanuljuk néhány csillagkép alakját, amelyeket aztán megkeresünk az égbolton, és ily módon fokozatosan haladhatunk a még ismeretlen területek felé. Célszerű, ha zseblámpánk erős fényét szűrővel csökkentjük, hogy a térkép és az égbolt összehasonlításakor ne legyen túl nagy a kontraszt, ami a szem alkalmazkodóképességét csökkenti. Vissza