A csillagos ég

Előszó

Részlet a könyvből:
Ti öreg csillagok, kik rámosolyogtatok egykor az embervilág bölcsőjére és csöndes szemlélői voltatok minden idők történelmének, kik majdan egyedül fogjátok elsiratni az utolsó embert hólepte ravatalán, - tárjátok fel előttünk a mindenség könyvét, melynek csodás Írásából megismerjük a nagy titkokat; hogy kik vagytok ti, hogyan mozogtok, kik vagyunk mi, hol élünk és hová megyünk a végtelen kiterjedésű világtér mezőin.
A mindenség könyvét nem ugy olvassuk, mint más könyveket szokás, mert nem betűkkel van irva. Nyitott könyv az, melybe mindenki beletekinthet, de megértése első látásra nem oly egyszerű. Ugy vagyunk vele, mint az avatatlan szemlélő a bonyolult szerkezetű gépekkel, amelyeknek berregését hiába hallgatja, hiába nézi a kerekek forgását, karok, dugattyuk lüktető mozgását, gépszijak sebes száguldását, tüzek szikrázását; nem érti, dehogy érti meg, hogy miként lesz a fütőkazán melegéből munka, az orsókról letekeredő fonalakból szövet, a rongydarabokból papir, a hengerpapirból a nyomtatott, összehajtogatott ujság... Pedig mindezek csak gépek, amelyeket emberek találtak fel, emberek készítették és ugyancsak emberek kezelnek.
Az avatott mérnök és a kezelőmunkás, akik értenek ezekhez a gépekhez, ugy ismerkedtek meg velük, hogy kezdték sorra tanulmányozni az egyes gépalkatrészek müködését, a legkisebb csavarok rendeltetését és a gép kezelési módját. Ilyen boncolgató, hosszas tanulmányozás révén jutottak a gépnek és müködésének teljes megismeréséhez. Vissza