A csillagok felé...

Előszó

Megannyi bírálat, vád, rágalom közül, ami a Nemzeti Színházat ez utolsó évtizedben érte, az egyik: nincsenek fiatal művészei, nincs utánpótlása, foghíjas a társulat, nem kapnak feladatot, bolond, aki ide szerződik stb. Tisztelt Olvasó! Ön most az eleven-írásos cáfolatot tartja kezében, nem mint törvényszéki végzést, de mint színes, megindítóan kedves és őszinte olvasmányt! A Nemzeti Színláz fiatal művészeinek könyvét! Megéltem már néhány évtizedet, de ilyen vállalkozással még nem találkoztam. Már pusztán az ötletért is büszke vagyok színházamra s a megvalósításért a szerkesztőkre! És természetesen büszke vagyok „gyermekeinkre-unokáinkra". azokra a fiatalokra, akik itt „születtek", vagy itt „nőttek fel' közöttünk. Meghatott mosollyal és kíváncsisággal vegyes izgalommal olvastam vallomásaikat. Küzdelmüket az élet s hivatás gondjaival. Ifjú életük fordulatait, szerepformálásaik vajúdását kudarcaikat és sikereiket, véleményüket a világról, és azt is hogyan látnak bennünket. Öregeket. Ez különösen tanulságos volt számomra. Ha mindehhez még hozzáveszem azt amit belső világukról árulnak el, csak növeli bennem a felelősségérzetet irántuk. Mindegyik külön-külön egyéniség, más-más utat tett meg idáig; vérmérsékletük, természetük is különböző, mégis egyben azonosak! Felesküdtek a színházi közösségben való szolgálatra. A NEMZETI SZÍNHÁZRA! Vissza