Előszó
PROLÓG
Ki vagy, sötét hős, ki komor időkben
Feltűnsz előttem, szűnös-szüntelen?
Fáklyát tartasz, ruhád véres redőkben,
És búsan nézel... Mit akarsz velem?
Fekete hajad vállaidra omlik,...
Tovább
Előszó
PROLÓG
Ki vagy, sötét hős, ki komor időkben
Feltűnsz előttem, szűnös-szüntelen?
Fáklyát tartasz, ruhád véres redőkben,
És búsan nézel... Mit akarsz velem?
Fekete hajad vállaidra omlik,
És vad szemeddel a tűzbe meredsz,
Tűnő alakod felhőhöz hasonlít,
S sötét az árnyék, mit arcomra vetsz.
Halál vitéze, áldott vagy szívemnek,
Mely pusztulás közt vergődik s remeg,
Az életem szörnyű viharba' senyved
És éjről-éjre én rád ismerek.
Ó, jöjj, szent hőse elfeledt koroknak,
Hallom a kürtöd vijjogó szavát -
A napok most részegen tántorognak
És vért hánynak a fülledt éjszakák.
Voltál viharja ezeréves nyárnak,
Voltál próféta és megköveztetél;
Ahol az álmok halk ütembe járnak,
Hűsek a rétek s mereng a levél.
Vissza