A Csikós

Előszó

Évtizedeken át kedvelt, sokat játszott népszínmű volt Szigligeti Ede „A csikós" című háromfelvonásosa. Megírása idején ez a mű a haladás ügyét szolgálta. Az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot előkészítő politikai és irodalmi mozgalom, mely a nép életének megjavítását, realista irodalmi kifejezését, ábrázolását tűzte ki célul, Szigligeti érdeklődését is a nép, a jobbágyok sorsa felé fordította. Szigligeti 1847-ben írta meg népszínművét s ebben a magyar feudális társadalom ellentmondásait ábrázolta nagy művészi erővel. Megmutatta az uralmon lévő földbirtokos nemesség rothadtságát, aljas önzését s megmutatta - ha öntudatlan ellenszegülés formájában is - a dolgozó nép: a telkes jobbágyok, földtelen zsellérek és a pusztai emberek harcát az urak ellen. A 19. század vége felé s a Horthy-fasizmus évtizedeiben meghamisítva, Szigligeti eredeti szándéka meghazudtolásával került színre ez a mű. A „boldog" régi kort idézték az előadásokon; az érzelmes, sírva vigadó dalbetétek éneklésével pedig háttérbe szorították s szerelmi üggyé egyszerűsítették Szigligeti művének igazi mondanivalóját: a dolgozók harcát a nyakukon élő herék, a leszámolásra megérett nemesi földbirtokosság ellen, így játszották ezt a darabot az 1930-as évek falusi műkedvelői is, iparos színjátszói is. Móricz Zsigmond kellett ahhoz, hogy felfedezze Szigligeti darabjának a Horthy-fasizmus utolsó éveiben is érvényes politikai, társadalmi és művészeti mondanivalóját. Móricz Zsigmond nem sajnálta a fáradságot s megszabadította ezt a művet felesleges terheitől, a hosszú monológoktól, érzelgős daloktól s ma is jól játszható, az 1840-es társadalmat realista módon ábrázoló művé nemesítette. Móricz Zsigmond hű maradt Szigligeti szövegéhez s mégis utolsó szaváig móriczinak is érezzük ezt a művet. Vissza