A csíki székely krónika

Előszó

Több mint száz éve, hogy a csíki székely krónika - nem megjelent, hanem csak kísérteni kezdett, fel-felbukkanván titokzatosan, eredetét homályba burkolva s megkísérlette a tudósokat hitegetni, csalogatni, mint egy-egy modern kísértet a babonás embereket.
A tudósok akkor óvatosak voltak és nem engedték magokat lépre csalni. De valamiképen a babonának, a csodálatosnak mindig akadnak hivői; a csíki székely krónika is megtalálta a maga hivő táborát a nagyközönség között. Sőt néhány évtized múlva (miután nyomtatásban is megjelent) a történettudósok közül is sikerült néhány hivőt hódítania, kik közül egyik-másik erélyesen jobb ügyhöz méltó buzgalommal védelméig is kelt.
Nem csoda azért, ha a nagyközönség körében oly mélyen behatolt a köztudatba, hogy később, miután a történelmi kritika e krónika hitelét teljesen devalválta, a köztudatból kiirtani nem lehetett s máig is vannak, kik vakon hisznek e krónikában s az abban foglalt székely őstörténelmet mint történelmi valóságot hiszik, vallják és hirdetik s eszökbe sem jut abban kételkedni.
Erdélyben a csíki székely krónika által feltalált s előbb semmi más történetíró által nem említett rabonbánokat úton-útfélen emlegetik szóbeszédben, írásban, tárczaczikkekben és vezérczikkekben egyaránt. Ez itt annyira közhitelű; mint pl. a Királyhágón túl a hét vezér emlegetése. Sőt annál is mindennapibb, mert a hét vezérnek Magyarországon nincs annyi jogigénylő ivadéka, mint Erdélyben a székely rabonbánoknak. Vissza