A csicsóka

Előszó

Napjainkban a növénytermesztés fejlesztésének lehetőségei területi oldalról egyre korlátozottabbak. A fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező országokban - hazánkban is - számolni kell a mezőgazdaságilag művelhető földterület csökkenésével. A fokozódó energiaproblémák, a növekvő termelési költségek arra késztetik a termelő gazdaságokat, hogy a termelés szerkezetét a változó körülményekhez igazítsák, és használjanak fel minden olyan lehetőséget, mely a területi hatékonyság növelését, a gazdálkodás eredményességének javítását szolgálja. A földterület megfelelő hasznosítása elsőrendű termeléspolitikai feladatunk. Ez megköveteli, hogy a nem, vagy nem kellően hasznosított, gyenge termőerejű talajokon olyan növénykultúrákat termesszünk, amelyek nagyobb energia- és költségráfordítás nélkül, mostoha viszonyok között is eredményes gazdálkodást tesznek lehetővé és fontos népgazdasági igényt elégítenek ki. Ennek megfelelően karoltunk fel korábban elhanyagolt növénykultúrákat, mint pl. a csillagfürt és a cirokfélék, melyek az adott területen - igényes növénykultúrák helyett - eredményesen termeszthetők. E növénykultúrák közé sorolható a legutóbbi időkig feledésbe merült, félvadon termő, újra ,,felfedezett" csicsóka, melynek termelési értékét, sokoldalú felhasználhatóságát csupán a 30 évvel ezelőtti irodalmi adatokból, kísérleti közleményekből ismertük. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dr. Molnár László nyugalmazott főiskolai tanár javaslatára egy kutatási és gyakorlati szakemberekből álló kollektívát bízott meg azzal a feladattal, hogy szántóföldi növénytermesztésünk jelenlegi színvonalán, nagyüzemi keretek között vizsgálja meg a csicsóka termesztésének, feldolgozásának, több célú hasznosításának lehetőségeit. Az ezzel kapcsolatos alapvető kutató-fejlesztő munka - a MÉM és az OMFB jelentős anyagi támogatásával - 1981-ben vette kezdetét és 1985. évben fejeződött be. Vissza