A csendháborító

Előszó

A csendháborító hőse, tréfacsináló, bajkeverő, főleg azonban igazságosztó Naszreddin Hodzsa valóban élt. A kisázsiai Szivri-hiszárban született 1360 körül, Bajazid szultánsága idején. Nem a legkedvezőbb kor volt ez a tréfák mesterének, hiszen a török birodalom ekkortájt a nagy tatár hódító a rettenetes Timurlenk zsarnoksága alatt senyvedett. Példája arra tanít, hogy a nép életereje a legembertelenebb elnyomatás idején sem csökken, ez az erő szünteti meg a zsarnokságot, s a nemzet ebből az erőből kél új életre. Valóban így történt, a török nép lerázta magáról a tatár igát. Foglalkozására nézve hodzsa volt Naszreddin, amolyan pogány egyházfi, de a mi egyházfinknál mind egyházi, mind világi ügyekben tekintélyesebb. A hodzsa a muzulmán falu legnépszerűbb, legfontosabb személyisége, művelt inda mellett érzésben a néphez tartozik. Ügyes-bajos dolgaikban őhozzá fordulnak az emberek, s ő bölcs tanácsokat ad, s levelet is ír, ha szükséges. Naszreddin Hodzsa tehát élt, nem tökéletesen úgy azonban, ahogy az emléke tanúsítja. Azt a félezernyi térfát, csínytevést, kópéságot, melyet neki tulajdonítanak, nem mind ő követte el, de bizonyára soknak valóban ő a szerzője. Az is bizonyos, hogy csattanó válaszainak, találó mondásainak is csupán egy része származik tőle. Az emlékezés legendássá növelte alakját, egy vidám legenda hősévé. Ne feledjük azonban, hogy a legendás hős mintájával valódi hős szolgált. Naszreddin Hodzsa, éppúgy mint a mi Ludas Matyink, az igazságért harcol a földesurak, gonosz uzsorások, a hatalmaskodók ellen, s magával az uralkodóval, a nagyhatalmú emírrel sem vonakodik ujjat húzni. Aki a népnek ellensége, neki is ellensége, s minden erejével azon iparkodik, hogy elhúzza rajta a port, mint ahogy Ludas Matyi háromszor veri meg Döbrögit, a földesurat, amiért őt egyszer megbotoztatta. Ebben az egyenlőtlen küzdelemben a hatalmasokkal a vidám hodzsának a talpraesettsége, a leleményessége, a ravaszsága, örökös jókedve a fegyvere, no meg igazságának tudata, ami nagy erő. Cselekvéseink hajtóereje tehát a nép elégedetlensége. Naszreddin Hodzsa vidám lázadó. Minden sikerül, amibe belevág, nehézségeken, viszontagságokon keresztül, de mindig diadalra viszi az igaz ügyet, a nép ügyét, mert nincsen olyan helyzet, hogy a csendháborító valamely fortély segítségével túl ne járna a hatalmasok eszén. Jeles kópéságainak, csípős mondásainak az emléke megmaradt a néphagyományokban és megmaradt az irodalomban. A személyéhez fűződő anekdoták két kötetre rúgnak s a két háború közötti időben magyar fordításban is megjelentek. Szolovjov, a kitűnő orosz regényíró ebből az anyagból építette föl regényét, A csendháborítót. Az alapot szerelmi történet szolgáltatja. Naszreddin szerelmes a szép Güldzsanba, az emír azonban elraboltatja a lányt, s bezáratja a háremébe. A föladat: - kiszabadítani a lányt, mielőtt a nagyhatalmú emír kárt tenne benne. A küzdelem egyenlőtlen, az emírnek palotája van, katonái, testőre, eunuchjai, kémei, minden előny az ő oldalán áll, mégis elveszti a harcot a hodzsa ellen. Nem könnyedén győzedelmeskedik a hodzsa, egymás után érik a kudarcok, hajmeresztő helyzetekbe jut, de minden körülmények között rálel az alkalomhoz illő cselre. Leleményessége, szerelme s a végső igazságban való bizakodása átsegíti a nehézségeken, s ő, a gyönge, kinek se hatalma, se fegyvere, se pénze, végül fölébe kerekedik az emírnek. S ez nemcsak a maga erejéből sikerül, melléje áll a nép. Bokhara nép, élén a derék Alival. A harc azonban sohasem válik nyílt összeütközéssé, mindvégig megmarad a ravaszság harcának az erőszak ellen. Végül a hodzsa feleségül veheti a szép Güldzsant.
Vissza