Előszó
A hajótöröttek.
Derűs, felhőtlen volt az ég fölöttünk; hanem a ragyogó napsugár sem tudta felvidítani a matrózok komor arcát, akik velem együtt a pattogó tűznél ültek, mely fölött ebédünk főtt....
Tovább
Előszó
A hajótöröttek.
Derűs, felhőtlen volt az ég fölöttünk; hanem a ragyogó napsugár sem tudta felvidítani a matrózok komor arcát, akik velem együtt a pattogó tűznél ültek, mely fölött ebédünk főtt.
Előttünk volt az alacsony strand, három tüskés, veszélyes korállgyürűjével s köztük oly simán pihent a tenger, mintha sohasem szántotta volna vihar napsütött hullámait.
Hátunk mögött magaslatba ment át a szárazföld ; zöld eucalyptus-cserjék, sűrű melalenceák, callitrisconiferák, akácia- és karcsú leguminosa-fajokkal vegyest szőttek hátára pazar köntöst.
A sziget legmagasabb pontján állt Bob, az ács, mert rajta volt most a sor, hogy a messzelátóval tovább keresse a láthatáron a szabadító hajót.
Immár hat hete volt, hogy elhagytuk Valparaisót, jeles háromárbocos hajónkkal, a Poseidonnal.
Hongkongba igyekeztünk s hamarosan megjártuk Callao, Guayaquill, Panama és Acapulco ismert vonalát.
Egy délkeleti passat-szél csak gyorsította menetünket nyugat felé, hanem Ducir és Elisabeth körül olyan orkán verte le a passatot, amilyent még sohasem értem meg addig.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal