Előszó
Tizenöt év a fele annak a kornak, amelyet Pláton megkíván ahhoz, hogy valaki a polgárok közül az állam őrei közé kerülhessen.
Köztársaságunk 15 éve annyit jelent a monarchiából a respublika...
Tovább
Előszó
Tizenöt év a fele annak a kornak, amelyet Pláton megkíván ahhoz, hogy valaki a polgárok közül az állam őrei közé kerülhessen.
Köztársaságunk 15 éve annyit jelent a monarchiából a respublika rendjébe került polgárok részére, hogy feleúton vannak. A megtett útra akarunk visszanézni.
Első pillantásunk is azt az érzést kelti bennünk, hogy túl is vagyunk az út felén, hogy érési folyamatunk gyorsabb a plátoni tempónál, hiszen köztársaságunk születése percétől részben megtestesítője a plátoni respublikának: filozófus az állam feje.
Az ő vezetése alatt a gyámoknak alkalmas ötvenévesek és az állam őreinek szánt harmincnál korosabb polgárok gyorsabban elérhették és elérhetik az átszellemülésnek és az erényességnek azt a fokát, hogy hivatásuknak eleget tehessenek.
Második meglátásunk, hogy választ keresünk a kérdésre: mi, tanítók mik vagyunk?
Leszünk-e, vagyunk-e méltók arra, hogy gyámok avagy őrök legyünk! Lettünk-e olyan mesterekké, akik tanulni tudunk, mint Szolon tanult, és tudunk-e tanítani, mint Szókratész tanított"? Tudjuk-e irányítani a szomjaslelkű ifjúságot és megszerezni értelmes szeretetét?
Megvan-e bennünk a három nélkülözhetetlen állampolgári erény: az okosság', a bátorság és a mértékletesség?
Ezekre a kérdésekre és a megtett út élményeire akar rámutatni ez a könyv. Határjelző legyen, mely egyidejűleg a múltba és a jövőbe is mutat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal