Előszó
A csecsemőkori sorvadás képe „marasmus", „emaciatio", „atrophia" néven évszázadok óta ismert. Tudományos leírása 1877-ben Parrot „athrepsia" című monográfiájával kezdődik. Jelenlegi ismereteink messzemenően Czerny, Fincelstein, Marfan és Marriott munkáin alapulnak.
Az utolsó három évtized aránylag keveset adott a klasszikusok megállapításaihoz. Ezért az atrophia-kérdés megismerése, az orvostudomány sok fejezetének újabb, gyors fejlődéséhez képest, nem sokat haladt, idevágó ismereteink részben elavultak és revízióra szorulnak. A sorvadtak halálozása is kevésbé javult, ha azt sok más betegségben elért eredményhez hasonlítjuk.
Az elmondottak ösztönöztek arra - részben még a budapesti ostrom súlyos élményeinek hatása alatt - hogy 1946-tól kezdve behatóan foglalkozzunk a sorvadás kérdésével.
Törekvéseinket 1949 óta a Tudományos Tanács, majd a Tudományos Akadémia támogatta, ezért e helyen köszönetet mondunk. Az atrophia kutatás 1950-től kezdve, a Tudományos Akadémia terve alapján országosan is megindult.
E munkába számos klinikánk és kórházunk eredményesen bekapcsolódott. E monográfiában összefoglaljuk a pécsi Gyermekklinika 6 éves munkásságát e tárgykörben. Ebben részt vettek Frank Kálmán, Kovách István, Vönöczky József, Kun Károly, Gyengési László, Mester Antal, Lombos Oszkár, Radek Mária, Puskás Irén, Várbíró Béla, Takács Emma, Csordás Jenő, Fülöp Tibor és Kaiser Éva klinikai tanársegédek és orvosok. Kelemen Ilona, Salamon István és Radnóti Eta tudományos munkaerők. Valamennyiüknek e helyen is köszönetet mondunk.
A klinika idevágó munkásságának összefoglalása mellett azonban tulajdonképpeni főfeladatunknak tekintettük, hogy mai ismereteink alapján, ha nem is teljes irodalmát, de összefoglaló képét adjuk a csecsemőkori sorvadásnak.
E kettős célkitűzés miatt az egyes fejezetek terjedelme nem egészen arányos.
A kutató munka különösen a kórélettan területén nehéz, mivel csecsemőkori vonatkozásban élettani alapismereteink is hézagosak. Részben nagyok a módszertani nehézségek is. Éppen ezért állásfoglalásunk több súlyos kérdésben nem lehetett dogmatikus. Számos alapvető probléma nyíltnak tekinthető, ezeket külön is kiemeltük. Munkánkat további kutatás kiindulópontjának tekintjük, melynek célja a sorvadás-kérdés jobb megismerésével a csecsemőhalálozás további csökkentése. Kerpel-Fronius Ödön Varga Ferenc
Vissza