A csavargó

Előszó

ELSŐ FEJEZET
Rzsev városa. Dolgopolov veszélyes útra készül.
1.
Rzsev elég élénk városka, fejlett iparral. A század elején, I. Péter idejében, mint eretnekség és szüntelen lázadozás fészke, nem valami jó hírben volt a kormánynál.
Az eretnekek közé tartozott Dolgopolov, a jómódú rzsevi kereskedő is. Az öreg minden hájjal megkent, ügyes kufár, aki gabonával és más áruval megrakott uszályokat hajtatott a folyón, egyszóval komoly, nagy kereskedelmet folytatott. A haszonbérlet nem kis nyereséget biztosított számára. Piterbe gyakran látogatott, hiszen zabot szállított a cári lóistállóknak és rendkívüli furfangosságából még arra is tellett, hogy Oranienbaumban egyszer magával Petr Fjedoroviccsal, a trónörökössel beszélhessen.
Valamikor régen történt, hogy Dolgopolov ötszáz fertály zabot adott el Oranienbaumban. A szállítmányt Nariskin és Debreszan vették át. Pénzt nem adtak Dolgopolovnak, csak azt hajtogatták: ha megint jössz, hát kifizetjük kamatokkal együtt. Azt viszont mindenki tudja, hogy hitel kell a kereskedelemhez... Istené az imádság, a trónörökösé a trón, a hitel meg nem vész el. Így tervezgetett, de rosszul végződött. Petr Fjedorovics trónra lépett ugyan, de meg is halt hirtelen. Dolgopolov sietett a fővárosba és kezdte szorgalmasan követelni a járandóságát a cári hivatalban. Ott meg azt felelték: „Ha nincs róla írásod, ne remélj semmit. A cár halála óta járnak ide sokan pénzért." Búslakodott Dolgopolov és kászálódott hazafelé üres zsebbel. Vissza