A csapda 1-3.

Fülszöveg

I. kötet
Harminc éve tart a gyilkosság-sorozat. Az áldozatok ártalmatlan "szobatudósok". Senkinek sem állhattak útjában. Felfedezéseiknek se a pénzhez, se a hadiiparhoz nincs köze. A biológia és a matematika látszólag teljesen veszélytelen határmezsgyéjén mozogtak. És mégis: tragikus haláluk kísértetiesen hasonlít egymásra!
Aztán három évtized múltán történik valami. Homokszem kerül a gépezetbe: az egyik áldozat megmenekül! Fogalma sincs róla, kik szeretnék megölni és miért? Honnan jön a következő támadás és mit akarnak tőle? Csak egyet tud biztosan: "valakik" vadásznak rá!
Az élete állandó hajszává válik. Egyre kétségbeesettebben menekül, miközben rögeszmésen halad előre elméletének kidolgozásában.
És egyszer csak összeáll a kép. Hihetetlen dolog tárul föl előtte: a Csapda.

II. kötet: A csapda bezárul
"Csak egy dolgot nem vizsgált többé senki: hová tűnt a Nicodemus? A kérdés elmerült a sokfelé ágazó történet zegzugos szálai között. Pedig érdekes fejleményeket hozhatott volna egy ilyen vizsgálat. Már ha sikerrel jár. Amire, persze, nemigen volt esély.
A hajó ugyanis eredeti útvonalától sok ezer kilométerre száguldott ismeretlen célja felé. Azonosító hívásokra nem válaszolt. Elkerült minden sűrűn hajózott útvonalat.
Egy tömegdetektor, ha beméri, észlelhetett volna némi növekedést.
De csak egészen minimálisat.
Azt viszont egyetlen műszer sem mutathatta vola ki, hogy az a plusz tömeg él..."

III. kötet: Menekülés a csapdából
A hazatérők kétségbeesetten kutatják át a bolygót. De hiába. Életnek semmi nyoma. Üres, elhagyott városok, önmaguktól működő szerkezetek mindenütt.
És ami a legfurcsább: a saját útjukkal kapcsolatban sem emlékeznek semmire! Akik emlékeznének, nem ébrednek föl. Akik fölébrednek, nem tudnak semmit.
Ezzel a különös történettel veszti kezdetét a Csapda trilógia befejező kötete, hogy aztán váratlan fordulattal visszakanyarodjon mindennek az elejére!
A megoldás nem egyszerűen meglepő.
Hátborzongató kérdést vet fel: kik is vagyunk valójában? Vissza