A csángók

Előszó

A Román Szocialista Köztársaság területén, közelebbről a Brassó megyei Barcaság hét falujában laknak az ősi származású csángó-magyar testvéreink, teljes szabadságban és jogegyenlőségben. A román kormányzat maga is mindent megtesz, hogy a területén élő népeknek az ősi kultúráját, nyelvét, dalait, diszitőelemit stb. összegyűjtsék és ez által megmentsék.
Szükség is van erre, mert a rádió, a televízió, a közlekedési eszközök általánosabb alkalmazásba vételével kezd rohamosan elmosódni a határ a falvak és városok élete között. Kihalnak a mesélő, daloló öregek, nem mondanak rigmusokat az esküvőkön és a fiatalság elfelejti az ősi népdalokat, s a modernebb muzsika kedvelőivé válnak.
Amikor szerény gyűjteményemet könyv formájában a csángó származásu barátaim asztalára helyezem, felhivom a figyelmüket arra a kötelességükre, hogy az ősi kultúra megőrzése mindannyiunk kötelessége és ha rendelkeznek otthonról származó ruhával, himzéssel, vagy akár csak egy faragott fakanállal is, - kérem - ne dobják el azokat, hanem engedjék át megőrzésre a Zajzoni Rab Istvánról elnevezett csángómagyar gyűjtemény részére.
Meggyőződésem, hogy a barcasági hétfaluban is mint az ma oly szép szokás, - minden faluban összegyűjtik és egy helyen megőrzik ezeket az értékeket, mely gyűjtemény később alapja lehet egy helytörténeti múzeumnak.
Befejezésül Ipolyi Arnold, hires néprajzkutatónkat idézem: "Az a nép, amelyik az emlékeit veszni hagyja, az a saját siremlékét késziti és az vesztesége az egyetemes emberi kultúrának is!" Vissza