Előszó
Népességtörténeti kutatásaink egyik fontos, gyakran visszatérő, de kielégítően máig meg nem oldott kérdése a családok szorzószámának meghatározása. A népszámlálásokat megelőző források legtöbbször csak a családfők nevét sorolták fel vagy a helységekben lakó családok együttes számát adták meg. Történeti irodalmunk eddig elfogadott gyakorlata szerint a népességszám megállapításakor a családfők számát általában öttel szorozzuk.
Nehéz megállapítani, hogy az ötös szorzószám távoli múltba vesző első alkalmazása kitől ered,annyi azonban bizonyos, hogy a kérdéssel foglalkozó történeti munkák kipróbált értékként adták tovább kézről-kézre. Csak a legutóbbi évek mindinkább elmélyülő történeti demográfiai kutatásai során jelentkezett igény egzaktabb és árnyaltabb szorzószámok kimunkálására. Ugyanakkor a "család" fogalmának tisztázására, kereteinek rögzítésére is sor került. A gyakorlatban ez a szorzószám nagyságának változásait jelentette aszerint, hogy a szűkebb értelemben vett vérségi család, a háztartás, a nagycsalád, az egy kenyéren élők, az adózó háztartás vagy az egy házban élők meghatározására törekedtünk. E kategóriák pontos körülhatárolásának elmulasztásából történetírásunk sok téves becslése született, a történeti valóság megismeréséhez nélkülözhetetlen népességi adatok megállapítására irányuló kutatások nem kis ártalmára.
Ha az ötös szorzószámot a vérségi család többszörözésére alkalmaznánk, amelyben a szülőkön és a gyerekeken kívül másokat nem veszünk figyelembe, családonként átlag három ott élő gyerekkel kellene számolnunk. Bár a népesség szaporodásához kettőnél több gyerekre van szükség, a nagyarányú csecsemőhalandóság, a korai házasságkötések és az özvegyen maradt családfők gyakorisága miatt ez az érték feltétlenül magasnak látszik.
Valószínűbb, hogy megalkotásakor inkább a háztartásokra gondoltak, minthogy az ország népességének jelentős részét alkotó önálló parasztoknál és iparosoknál ritkán számolhatunk tiszta vérségi családokkal, inkább a háztartás a tényleges helyzetet jobban megközelítő fogalom. Ebbe az iparos műhelyében dolgozó nőtlen segédek, legények és inasok, illetve a mezőgazdaságban foglalkoztatott cselédek, szolgák és szolgálólányok éppúgy beletartoztak, mint a házaspár magányos szülei, nőtlen testvérei vagy rokonai.
Még tágabb a "nagycsalád" fogalmi köre, melybe a patriarchalis hatalommal rendelkező, házas gyermekeivel együtt élő családfő vagy a megházasodott testvérek közössége tartozott. A nagycsalád a paraszti életforma olyan velejárója és szervezete volt, amikor a családtagok a terhek közös viselése,a munkamegosztás tökéletesebb megszervezése érdekében maradtak együtt. Elterjedését nemzetiségi és táji hagyományok egyaránt befolyásolták.
Vissza