A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján

Előszó

Történelmünk alakításában a nagybirtokos osztály politikai szerepkörét történetírásunk régen felismerte, a nagybirtok életének és gazdálkodásának történeti kérdéseivel azonban aránylag sokkal kevesebbet foglalkozott már. Pedig nálunk - anélkül, hogy a régebbi polgári szemlélet túlzásába esnénk - a politikainál nem sokkal volt kisebb az agrártermelés területén betöltött szerepük sem. Hiszen a prédiumos gazdálkodástól a tőkés termelés sodrába került uradalmakig a nagybirtok majdnem ezer éves pályát futott be, s ezalatt egyszer lendítette, máskor meg éppen fékezte vagy egyenesen megbénította a magyar mezőgazdaság fejlődését. Szerepét azonban aligha lehet elvitatni. Az úttörés nehéz munkáját vitathatatlanul Domanovszky Sándor s a köréje tömörülő fiatal történetírók végezték el. A Domanovszky szerkesztette mezőgazdaság-történeti sorozatban egymás után láttak napvilágot azok a monográfikus feldolgozások, amelyek egy-egy nagybirtoktest más-más korokban folytatott majorsági gazdálkodásának s a vele akkor még szorosan .egybefonódó társadalmi problémáknak különböző kérdéseit vizsgálták. A háború alatt, majd a háborút követő években ez a kezdeményezés sajnos átmenetileg megtorpant, s csak az ötvenes években fordult ismételten a történetírók figyelme a kelet-európai országok agrárfejlődésének a nyugatiakétól számos vonatkozásban elütő, sajátos képződménye, a termelő nagybirtok felé. Az új feldolgozások természetszerűleg már új módszerek és nézőpontok alapján elemezték egy-egy uradalom gazdaság- és társadalomtörténeti kérdéseit. Vissza