Előszó
Részlet a könyvből:
Csöngettek.
Haliczky Gábor gimnáziumi tanár felriadt délutáni álmából. Csöngettek? Ki lehet az? Felült és megnézte óráját. Öt óra múlt tíz perccel. Hatig szokott aludni, így délutánonként.
Magára kapta kabátját, amelyet a díván mellé egy székre terített s kiment az előszobán át az ajtóhoz. Kinézett az ablakon. Abel János volt, régi tanítványa, aki négy év előtt érettségizett nála.
Kinyitotta az ajtót.
- Alázatos szolgája, tanár úr - köszönt a fiatalember és meghajolt.
Kissé zavartan nézett rá. Azt akarta mondani : szervusz, de aztán ezt mondta : - Jónapot.
Kezét nyújtotta. - Jónapot, János, jöjjön be. A fiatalember hóna alá szorította csomagját, balkezébe tette át kalapját s még egyszer meghajolva, kezét beleejtette Haliczky kezébe.
- Alázatos szolgája. Hogy tetszik lenni, tanár úr?
- Jól, fiam, köszönöm. Hát maga hogy van?
A fiatalember elpirult kissé. Megzavarodott a magázástól ; jobban szerette volna, ha tegezi volt tanárja s azt mondja neki : Jancsi.
- Köszönöm szépen kérdését, jól vagyok. Nagyon jól. Az édesanyám is jól van, tisztelettel üdvözli a tanár urat. És ... ha meg tetszik engedni . . . küldi ezt a kis . . . sonkát.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal