Valaki kopogott!.../Sherlock Holmes esetei

Előszó

Részlet a Valaki kopogott!... c. kötetből:

Viharos éjszaka.

Graves úr, a «Nyárfás» új lakója, minden este megtette szokott sétáját. Magas, nyurga ember volt, mozdulataiban kapkodó, hirtelenkedő, amivel idegességét árulta el, ruháinak bő és roggyanó esése pedig azt mutatta, hogy az utóbbi időben hirtelen lesoványodott. Gyorsan, apró lépésekkel topogott a nyírfák és fenyőfák között, mert a ház neve igazán nem volt találó. A nyárfák ugyanis - melyekről elnevezték - már rég kidőltek és csak Seagrove legöregebb lakóinak emlékezetében éltek.
Az idegen két jellegzetességet vehetett észre Graves úron. Az egyik: növőfélben lévő feketés szakálla volt s egy kis élénk képzelettel föl lehetett tenni, hogy azért növeszti meg a szakállát, hogy mennél kevesebbet lássanak az arcából.
A másik jellegzetesség Graves úr szeme volt. Világos-kék szempár volt ez, az egyik szivárványhártyán kis barna pötty sötétedett, a szemgolyókon néhány hajszálnyi vörös vonalat lehetett fölfedezni; de nem a színe volt, ami fölhívta a néző figyelmét.

Részlet a Sherlock Holmes esetei c. kötetből:

A fekete doktor

Boűisop's Crossing apró kis falu Liverpooltól délnyugatra, mintegy tíz kilométernyire. Pár évtized előtt egy Aloysius Lana nevű orvos telepedett le itt, akit senki se ismert és hogy milyen multja volt, azt se tudta senki. Csak két dolog volt róla bizonyos: az egyik az, hogy orvosi oklevelét kitüntetéssel szerezte Glasgowban, a másik meg az, hogy kétségtelenül délvidéki fajból származott, mert sötét bőre, hollófekete haja és sűrű szemöldökei alatt villogó fekete szemei kirívó ellentétben voltak Lancashire szőke vagy barna hajú lakosaival. Amiért is Lana doktort elnevezték «fekete doktor»-nak, eleinte talán csak lenézésből, vagy idegengyűlöletből, később azonban már megbecsülésből, szinte megkülönböztető tiszteletből, amit az orvos meg is érdemelt.
Vissza