A Colosseum vértanui

Előszó

Az előttünk fekvő műnek minden fogyatkozása mellett az a jó oldala van, hogy - ugy mondjam - teljesen ismeretlen téren mozog. Tudva levő dolog, hogy Olaszországban számor mű jelent meg a Colosseumról; de azok ezzel csak mint pogánykori emlékkel, és pedig leginkább művészi szempontból foglalkoznak. Egyet sem láttam még, mely annak a kereszténység őstörténetére vonatkozó jelentőségéről pár lapnál többet szentelt volna. Marangoni "Memorie Sacre e Profane dell' Amfiteatro Flavio" cz. műve, amely sokkal kitönőbb annál, amelyből én jelen dolgozatomhoz bőven meritettem, csupán arra szoritkozik, hogy nehány colosseumi vértanu nevét és élettörténetét közli függelékképen. Minden iró kivétel nélkül elismeri, hogy a Colosseum küzdőterét ezer meg ezer vértanu vére áztatta; de csak néhány kiválóbbat emlitenek fel közülük, s a többi fölött könnyedén átsurranak, mintha bizony a mai kornak nem kellene érdeklődnie a keresztény őskor legszentebb és megmagasztosabb emlékei irán.
A fenkölt szellemü Viseman biboros igy ir Fabiolájában: "Ha napjainkban valamely keresztény meg akarja tudni, hogy mit szenvedtek ősei a háromszázados üldözések alatt, nem szabad beérnie a katakombák megszemlélésével - a hová őt bevezetni megkisérlettük - hogy csak azt lássa, minő életet éltek, de azt is tanácsoljuk neki, hogy olvassa el a vértanuk életét, hogy ebből azt láthassa, hogyan kellett meghalniok. Nincs az egész irodalomban oly magható, megkapó, oly vigaszteljes, de egyszersmin a hit, a remény erősbitésére olya alkalmas mű - leszámitva a szentirásnak Istentől ihletett igéit - mint ezek a tiszteletreméltó okiratok. Ha azonban a szives olvasónak nincsen ideje bővebben foglalkozni ezen tárgygyal, méltasson figyelmére legalább egyet ezen okiratokból: sz. Perpetua és sz. Filicitas életrajzát. Bizonyára a tudós is élvezettel fogja olvasni ezen egyszerü, latin nyelven irt történetet, amelyet más őskeresztény okirattal együtt remélhetőleg legközelebb hazai nyelvünkre áttéve fogunk a nyilvánosság elé bocsátani... Ha lelkünk elborul, vagy szivünk a napjainkban tapasztalt kisebb bántalmak miatt háborog, nem tehetünk jobbat, mintha kezünkbe vesszük ezen drága, valódi legendákat, hogy bátorságunk ujra visszatérjen, látva, hogy gyermekek, asszonyok, hitjelöltek és rabszolgák mennyit szenvedtek minden zugolódás nélkül Krisztusért." Vissza