A címleírás alapjai

Előszó

A könyvek halmazát a rendezettség és feltártság teszi könyvtárrá. Legyen a könyvtár kicsi vagy nagy, közművelődési vagy tudományos szakkönyvtár, áttekinthetetlen marad a könyvtáros, használhatatlan az olvasó számára, ha anyaga nincs valamilyen rendszer szerint elrendezve és feltárva. A feltárás feladatát a katalógusok látják el. Ha a könyveket beérkezésük sorrendjében folyószám szerint állítjuk be a raktárba, akkor csak a katalógus ad választ arra a kérdésre, megvan-e egy keresett mű a könyvtárban, vagy arra, hogy egy tárgykörben milyen könyvek vannak a könyvtár birtokában. Ha a könyvtár állományát a szerzők betűrendjében állítja fel, akkor az előbbi kérdésre választ ad ugyan maga az elrendezési mód (de csak a bentlevő könyvekre vonatkozólag!), a másodikra azonban már nem. Ha pedig a könyvek tartalmuk szerint szakrendben sorakoznak a polcokon, akkor meg esetleg sok szakcsoportot kell végignézni ahhoz, hogy egy bizonyos könyvet megtalálhassunk köztük. A legszellemesebb, legváltozatosabb felállítás is csak egydimenziósan tárhatja fel az állományt. Ha több szempontból akarjuk megközelíteni, márpedig erre az olvasók sokirányú érdeklődése miatt feltétlenül szükség van, akkor csakis a művekről készült címleírások különféle szempont szerint elrendezett összessége: a katalógusok adnak felvilágosítást. A könyvtár üzemi életében (beszerzés, állományrevízió stb.) sem nélkülözheti a katalógust mint munkaeszközt, de még inkább nem nélkülözheti ezt alapvető funkciójának, az olvasók kiszolgálásának ellátásában. Vissza