A cicus

Előszó

Részlet a kötetből:

"Ha S. nevű kormányzóvárosban valaki unalomról vagy egyhangúságról panaszkodott, úgy a lakosok azt felelték, hogy ellenkezőleg S. igen szép város, hogy S. -ben van színház, könyvtár, van klub, hogy vannak bálok és hogy ott érdekes, okos, kellemes családok élnek. És Turkinékra utaltak mint a legműveltebbekre és legtehetségesebbekre. E család a Fő-utcán lakott, a kormányzó mellett, a saját házában. Petrovics Tukin Iván, egy csinos, testes, feketehajú úr, pofaszakállal, műkedvelői előadásokat rendezett jótékony célra, maga játszotta az öreg generálisok szerepeit és igen mulatságosan köhécselt melléje. Sok anekdotát és közmondást ismert, szeretett tréfálni és élceket mesélni és mindig olyan volt az arckifejezése, hogy nem tudták megmondani vajjon tréfált-e vagy komolyan beszélt. Felesége, Jossifowna Wjera, cingár, kellemes hölgy, tárcákat és regényeket írt és szívesen olvasta fel vendégeinek. leánya Iwanowna Jekatjerina, egy fiatal leány, meg zongorát játszott. Egy szóval: mindenik családtagnak megvolt a maga tehetsége. A Turkinok igen szívesen fogadták vendégeiket és szívesen, egyszerűen mutogatták tehetségüket. Nagy kőházuk tágas volt és nyáron hüvös. Az ablakok fele egy régi, árnyékos kertre nyílt, hol tavasszal pacsirták danoltak; ha vendégek voltak a háznál, akkor a konyhában késekkel vagdostak, az udvarban illatozott a pirított hagyma - és ezek rendesen egy gazdag és ízletes vacsora előjeleit képezték." Vissza