A cárok uralma, a cárok pusztulása

Előszó

A történelem nem mesemondás, a történelem adatok felsorakozása. Kezdjük a legfontosabb adattal. Oroszország, teljes nevén az orosz szocialisztikus szövetséges szovjet köztársaság, területe ma 20.374.200 négyzetkilométer és lakosainak száma a legutóbbi népszámláláskor, majdnem tiz évvel ezelőtt, 1926 december 17-ikén 100,591.000 lélek volt. Ezzel szemben áll a másik adat, a legutóbbi kommintern kongresszuson hivatalosan megállapították, hogy Szovjetoroszországban 1,680.000 kommunista párttag van és 5,470.000 az ifjú kommunisták száma. Ha tehát az ifjú kommunistákat is hozzászámítjuk a kommunista párttagokhoz, ami annyit jelent, hogy tízesztendős gyerekeknek is politikai szerepet tulajdonítunk, akkor minden 100 szovjetoroszországi lakosra körülbelül hat kommunista esik, vagyis hat kommunista, akik közül négy még gyerek, uralkodik minden száz oroszon. Ez a mai helyzet. Ma azonban sokkal nagyobb a kommunisták száma, mint volt kilenc esztendővel ezelőtt Oroszországban, viszont a lakosság száma lényegesen több, mint amennyit a kilenc év előtti népszámlálás kimutatott, tehát tiz év előtt sokkal kevesebb kommunista uralkodott Oroszországban és ma sokkal több nemkommunista orosz esik a hat kommunistára. Ez az adat adja fel a legnehezebb kérdést az orosz forradalom megítélésénél. Nem lehet megérteni, hogy miként tudott a maroknyi bolseviki csoport uralomra jutni a százmilliós országban, miként tudott néhány intellektuel, néhány altiszt, néhány saját kasztjától elszakadt arisztokrata és néhány, a munkásmozgalom többsége által is üldözött forradalmár a hatalom birtokába jutni és hogyan tudta ez a pár ember a hatalmat a többség akarata ellenére megtartani és a hatalom uralmát évtizedeken keresztül nemcsak folytatni, hanem megerősíteni is. Vissza