Előszó
Részlet:
A BŰVÖS GYÖNGY.
Sok-sok évvel ezelőtt, nem messze az óriások országától, egy kis falu szélén élt egy szegény szabómester, akit úgy hívtak, hogy Tatagénó. Vékony, apró emberke volt, csak...
Tovább
Előszó
Részlet:
A BŰVÖS GYÖNGY.
Sok-sok évvel ezelőtt, nem messze az óriások országától, egy kis falu szélén élt egy szegény szabómester, akit úgy hívtak, hogy Tatagénó. Vékony, apró emberke volt, csak a tíz ujja és piros, hegyes szakálla volt hosszú. Valamikor a haja is az volt, de hát az évek mind erősebben megtépázták a fürtjeit, úgy hogy abban az időben, amikor Montezura király uralkodott az országban, már egészen megkopaszodott. Feleségét Mamagénának hívták és csak annyiban különbözött az urától, hogy nem volt szakálla és hogy szoknyában járt. A fejebúbján éjjel-nappal egy kis kontyot hordott és azt egy hosszú tűvel szúrta át.
A jó Isten két szép gyermekkel ajándékozta meg őket, akikben, amíg felcseperedtek és eljutottak abba a korba, amikor már maguk is be tudták aprítani a levesükbe a száraz kenyeret, sok-sok örömük telt.
A kisfiút úgy hívták, hogy Kokinó, a kisleánynak meg Mimina volt a neve. Furcsa két név, annyi bizonyos, de az is lehet, hogy igazában nem is így hívták őket. A kisgyermekeket becézőnéven szokták hívogatni azok, akik szeretik őket.
Kokinó és Mimina ikrek voltak, és olyan kicsikék, hogy bizony ketten fértek el egy bölcsőben. Kokinónak fekete volt a szeme, Mimináé meg olyan kék, mint a búzavirág, a haja meg olyan szőke, mint a napsugár.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal