A bűvészet könyve

Fülszöveg

Hölgyeim és uraim!
Van szerencsém önöknek jó estét kívánni és egyben szíves engedelmüket kérni, hogy bűvész-előadásomat minden hosszadalmas bevezetés nélkül, azonnal elkezdhessem.
Nézzék, itt van a kezemben egy könyv. Olyan, mint a többi: egymás mellé fűzött ívek, betűkkel és képekkel telinyomott papiros; de ha forgatni kezdem a lapjait, minden oldaláról csakúgy omlik elénk a tömérdek sok csodálatos furcsaság...
... Olvassák jó kedvvel, derült életbölcsességben gyarapodva. Mert ez a világ is csak egy nagy szemfényvesztő színpad, teli apró süllyesztőkkel, rejtett szálakkal, kettős fenekű ládákkal; ami sok minden előterem és tűnik, repül és zuhan, csillog és sötétbe vész, csupa "készülék" az örök bűvész, az élet kezében. Önöket ez a könyv megannyi varázslóvá fogja avatni. Lássanak hát bele abba a titkos műhelybe s járjanak túl a mester eszén: cselekedjék meg vele azt a rossz, vagy jó tréfát, hogy mikor tarka halomba bűvöli a sok világi lim-lomot, kaparintsák el magukat a háta mögött ügyesen mindazt, ami szép, kedves és vidám.
Ahogy ármányos deák létemre én cselekedtem régen, mikor Rapeleszki, a lengyel bűvész rám bízott mutatvány közben egy szelence ananász-cukrot. Se szó, se beszéd: szép csendesen elsanzsíroztam; magyarul: megettem. A mutatvány persze nem sült el; a mester eleinte egy kicsit meg akart ölni, de aztán alkalmasint elgondolta magában: "Ez az úrfi nem is egészen ostoba" és megbocsátott nekem.
De... jó éjszakát, hölgyeim és uraim.
Tóth Béla Vissza