A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon

Előszó

Hazánk felszabadulása óta tíz év telt el. Ez a tíz esztendő talán elegendő történelmi távlatot ad ahhoz, hogy megkíséreljük a felszabadulás előtti magyar állam- és jogbölcselet kritikai történetének megírását. E tízéves történelmi távlatnak egyrészt meg kell adnia a megfelelő mértéket ahhoz, hogy határozottan és végérvényesen elszakítsuk magunkat az államra és jogra vonatkozó attól az általános tudománytól, amely nem volt képes valóban tudományos választ adni az állam és a jog alapvető kérdéseire s amely a hamis jogi nézetek sorát oltotta be a jogi köztudatba. Másrészt az eltelt idő elegendő lehet arra is, hogy különválasztva a hasznavehetetlent a használhatótól, az elvetendőt a megőrzendőtől, a haladással szembeforduló magatartást a társadalmi fejlődés szolgálatában álló törekvésektől, - kiemeljük a hazai állam- és jogbölcselet múltjából azokat az irányokat, amelyek a ma számára is tanulságosak és felemeljük a tudomány művelői közül azokat, akiket a múltban éppen azért vetettek el, mert a haladást szolgálták. E könyvnek ennek megfelelően az a feladata, hogy a múltra nézve megkísérelje átfogóan elvégezni a magyarországi burzsoá állam- és jogbölcseletet illetően ezt az első felmérést és ezzel segítse haladó jogi gondolkodásunkat a múlt befolyása alóli emancipálódásban, másrészt példaként állítsa a magyar jogászok elé nemzeti hagyományainkat. Az állam- és jogelmélet tudományának, mint az államra és a jogra vonatkozó általános jellegű tudományos nézetek összességének, az államról és a jogról szóló alapvető tudományos tanítás szerepét kell betöltenie. A dialektikus materializmus elméletének megfelelően az állam- és jogelmélet, mint tudomány, a társadalmi tudatnak egyik formája; a történelmi materializmus tanítása értelmében az állam- és jogelmélet, mint társadalmi jelenségekkel, az állammal és a joggal foglalkozó társadalmi tudomány, a felépítmény körébe tartozik. Vissza