A burgonya levélsodródás és a dohány érbarnulás betegsége

Előszó

Valószínűleg kevesen vannak ma Magyarországon, akik ne ismernék Béres József nevét. Ő az édesapám. Alakja legendává nőtt, mert kivételes elhivatottság lakozik benne. A saját maga által kijelölt útról a gyalázkodó meg nem értettség, a bürokrácia ellehetetlenült útvesztői, az előítéletek átjárhatatlan szövevénye sem téríthették el soha. Azt mondta egyszer: „Önként vállalt feladatom nem az volt, hogy az orvostudomány mai álláspontját igazoljam, hanem arra köteleztem el magam, hogy kövessem az élet logikája diktálta és eredményekkel kecsegtető utat." Hogy igaza volt-e? - élete rá a válasz.
Ebben a könyvben legjelentősebbnek tartott eredményeit foglalja össze. Nekünk, utódainak kötelességünk ezeket az ismereteket közkinccsé tenni.
Az előszóban életének rövid összefoglalására vállalkoztam, mert úgy hiszem, ez elősegítheti e különleges és nagyszerű ember gondolkodásmódjának megértését. Édesapám, Béres József, 1920. február 7-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Záhonyban. Apja, Béres Károly, aki kisiparos családból származott, cipészmester volt. Bár legjobb tudása szerint igyekezett gondoskodni családjáról, mégis nehéz körülmények között éltek. Szerette a természetet. Atyám még ma is csodálattal gondol vissza apjára, aki egyszerű mesteremberként is jól ismerte a mezők növényeit, a vizek állatait. Az anyaföld szeretetét, a növények iránti érdeklődést is ő plántálta belé. Anyja, Kutasy Anna - földművesek leszármazottja - a háztartást vezette. Érzelmileg mindig nagyon kötődött hozzá. Vissza