A büntető törvénykönyv és a büntető eljárási törvény módosításának elméleti és gyakorlati kérdései

Előszó

Lőrincz Lajos: Köszöntő
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Jelenlevők!
A vendéglátó és konferenciaszervező intézmény nevében köszöntöm minden vendégünket és minden résztvevőt.
Köszöntöm őket annak az intézménynek a dékánjaként, amelynek történeti múltja - attól függően, hogy milyen irányból szemléljük - hosszú és gazdag, illetve rövid és gazdagodásra váró. Ha a jogakadémiák korából kezdjük történelmünk vizsgálatát, akkor több évszázados előzményekről is számot adhatunk, ha a több mint ötven éves szünet utáni újrakezdésünket tesszük meg kiindulópontnak, akkor mindössze öt évnyi oktatási időt tudhatunk magunk mögöttinek.
Öt év alatt kellett megteremtenünk a tárgyi és személyi feltételeit annak, hogy a jogászképzés egyik elismert és elfogadott műhelyévé váljunk, hogy a jövő év júliusában először kibocsátott diplomáink versenyképesek legyenek a jogászképzés egyre erőteljesebben fejlődő piaci versenyében.
Mondanom sem kell, hogy a nehezebb feladat a személyi feltételek biztosítása, különösen olyan formában, ahogy azt a Magyar Akkreditációs Bizottság - nem alaptalanul - megkívánja. Új egyetemek, új karok két módon tudnak ugyanis tanári kart kialakítani: átcsábítással vagy kölcsönkéréssel. A harmadik mód - saját nevelésű professzori testület kiképzése - a világon mindenhol több évtizedre elnyúló feladat. Nos, mi is élünk mind az átcsábítás, mind a kölcsönkérés eszközével, ami a vezető oktatókat illeti, s igen komolyan hozzáfogtunk a saját oktatói bázisunk megteremtéséhez is, több mint két tucat fiatal tanársegéd és adjunktus alkalmazásával. Vissza