A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság értesítője 1994-1997

Fülszöveg

Az 1991-ben életre hívott társaság második értesítőjét tartja kezében az olvasó. Míg az első két és fél évet átfogó kötet elsősorban a bukaresti magyar közösség újraszerveződését, tájékozódását kívánta bemutatni, jelen kötetünk a múltra tekint vissza. A bukaresti magyar diaszpóra módszeresebben feltérképezni kívánt történelmének egyik sarkalatos pontját, egyházainkat mutatjuk be Ha mégoly vázlatos, olykor hézagos képet kínál kötetünk, de azt híven jelzi, hogy a hol gyarapodó, máskor apadó bukaresti magyarok megtartásában, lelki és szellemi épülésében legfontosabb szerepet a különböző felekezeteket tömörítő egyházi közösségek játszották. írásaink szerzői jobbára lelkészek vagy a közösségeink életében fontos szerepet betöltő személyek, akiknek többé kevésbé alapos rálátásuk van nemcsak az elmúlt évtizedekre, az élő emlékezet által befogható évekre, de a levéltárak, iratok segítségével a múlt századi viszonyokat is feltárhatják. Mivel lehetőség nyílt rá, vizsgálódásaink körét kiterjesztettük a Kárpátoktól délre eső többi településre is, hiszen az ott élő magyar egyházközségek múltja szorosan kapcsolódik a bukarestiekhez. Tanulságosak, olykor lehangolóak, máskor felemelőek a képek, a felvillantott epizódok, némelykor palackba zárt üzenetként hatnak ezek a dolgozatok, ám a múlt tisztelete mellett kiérezhető belőlük a jövő kihívásait vállaló eltökéltség, hogy az egyház - és a vele szorosan együttműködő iskola - ezután is otthont, támaszt, felüdülést biztosít a bukaresti magyarság ifjainak és időseinek egyaránt. Hogy a szórványsors nem jelent szükségszerű beolvadást, de lehetséges a görcsöktől, félelmektől mentes, önépítő azonosságtudattal felvértezett kisebbségi lét itt - vagy másutt - a huszonegyedik században is. Vissza