A budapesti VII. kerületi magyar kir. állami Madách Imre Gimnázium 50-ik értesítője az 1930-31. iskolai évről

Előszó

Gimnáziumunk tanári kara és ifjúsága folyó évi március 16-án reggel megrendült lélekkel fogadta a lesújtó hírt, hogy szeretett igazgatónk, Valentin József, ki csak két éve állt mint kinevezett igazgató intézetünk élén, néhány napi szenvedés után elhunyt. A tanári kar e napon tartott rendkívüli értekezletén dr. Kopp Tibor igazgatóhelyettes ismertette fájdalmas lélekkel a megboldogult betegségének, majd váratlan halálának körülményeit és megbeszélte a testülettel a teendő intézkedéseket. A temetés után tartott újabb értekezleten pedig, március 26-án, beszámolt a gyászpompa külső fényében és a lelkek bensőséges fájdalma közben lefolyt temetési szertartásról, a nagy részvétről és vázolta a súlyos veszteséget, mely kedves és felejthetetlen igazgatónk megrendítő korai halálával az egész intézetet, a tanügyi világot, családi körét, főleg hűséges hitvesét és minden jóbarátját érte, majd felkérte Édes Jenő tanárt, ki a megboldogult gyermekkori barátja, tanulótársa, kollégája, utóbb a vezetése alatt álló intézet tanára volt s igy az elhunyt egyéniségét a legjobban ismerhette, hogy tartsa meg emlékbeszédét.
Édes Jenő meghatódott és mélységes fájdalmat visszatükröző lélekkel a következő kegyeletes emlékbeszédet tartotta: Szem nem maradt szárazon, mikor meghallottuk, hogy szeretett igazgatónk és kedves barátunk, Valentin József, váratlanul meghalt. Békénket és nyugalmunkat úgy zavarta meg az ő halála, mint a nagy erdők csendjét a ledöntött fa zuhanása. Akik pár órával elköltözése előtt betegágya mellett ülve, életerejének hanyatlását láttuk, elszomorodott szivvel döbbentünk rá, milyen bizonytalan és véges az emberi élet! Sem az orvosi tudomány, sem az érte való aggódás, sem a szeretetből fakadó imádság nem tudta őt nekünk megtartani.
Ha a fa élte megszakad, csak egy percre éli túl virága, a jó ember lelkéből kisarjadt virágok azonban sokáig élnek. A nemes és erkölcsös tettek emléke nem múlik el s aki a léleknek vet, a lélekből arat örök életet. Vissza