Előszó
Tisztelettel nyújtjuk át az olvasónak a Budapesti Tanítóképző Főiskola 1980-84. évi évkönyvét, amelyet a főiskola vezetősége adott ki a felsőfokú tanító- és óvónőképzés 25. évfordulója alkalmából.
1959-től - a képzés felsőfokúvá válása óta - immár ez a nyolcadik évkönyvünk, amellyel alkalmat teremtünk arra, hogy szembenézhessünk önmagunkkal. Ciklusonként szinte nélkülözhetetlen - így könyvformában is - visszatekinteni munkánkra, vizsgálni eredményeinket, számba venni gondjainkat, problémáinkat.
Az évkönyv mindig összegzés, tükör, önarckép.
Az évkönyvben megjelent írások - a tanszékek, az egyes szervezeti egységek, a különböző bizottságok beszámolói, a statisztikai adatok - tükrözik a főiskola életét, eredményeit, megmutatják a minőségre való törekvést, az oktató-nevelő munka, a gyakorlati képzés javulását s azt is, ami jobbításra vár.
Fontos, hogy bemutassuk a főiskola tevékenységének elvi alapjait, hatékony működésének egyes szabályozóit.
Az elmúlt időszakokban is elkészült néhány szükséges és jelentős dokumentum. Ilyenek a főiskola három éves intézkedési terve, az 1981-85. évekre vonatkozó káderképzési terv, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek felmérése a szakszervezet segítségével, a tanszékek és egyes oktatók terhelésének mérését - a korábbinál jobban - szolgáló irányelvek.
Évenként sor került a dokumentumokba foglaltak megvalósításának vizsgálatára, értékelésére. Tapasztalataink kedvezőek, pozitívak voltak.
Nevelőmunkánk hatékonysága céljából törekedtünk a hallgatók személyiségének és életkörülményeinek mélyebb megismerésére. A csoportvezetők és oktatók személyes törődése mellett ezt szolgálta "A nevelőmunka rendszere és tapasztalatai főiskolánkon" c. kiadvány összeállítása, s a dokumentumból fakadó feladatok folyamatos megoldása.
Összegző, értékelő anyag készült a hallgatók eszmei-politikai arculatáról, világnézetéről.
Eredménynek tartjuk, hogy a főiskola KISZ-szervezetével együttműködve sikerült megalkotni egy - a hallgatók állami támogatására vonatkozó - olyan belső szabályzatot, amely a korábbinál jobban ösztönöz a szorgalmasabb tanulmányi és társadalmi munkára.
Törekedtünk oktatómunkánk folyamatos tökéletesítésére. Kísérleti óra- és vizsgatervet dolgoztunk ki: a Művelődési Minisztérium hozzájárulásával csökkentettük a hallgatók kötelező heti óraszámát, módosítottuk vizsgarendjét, szabályoztuk a részvizsgák és elővizsgák rendjét.
Vissza