A Budapesti Rendőr-főkapitányság mártírjai és hősi halottai

Előszó

E szerény kötet összeállítói nem kisebb feladatra vállalkoztak, minthogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság mártírjainak és hősi halottainak emlékét a nyomtatott betű erejével is szolgálják.
E munkával a parancsokban szabályozott kegyeleti ünnepségeknek, a hidegfényű márványtáblák megállásra késztető aranybetűinek hagyományteremtő és -őrző hatását szeretnénk növelni. Hiszünk az olvasó és a könyv egymásra találásában, az olvasás bensőséges élményének emberformáló erejében.
A mű megjelenésével nem fejeződött be, csupán megkezdődött az a folyamat, amelynek célja a felszabadulás utáni fővárosi rendőrség történetének tervszerű kutatása és az eredmények publikálása.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének 15/1979. számú intézkedése a parancsnok elvtársak feladatává tette, hogy a kommunisták - a tömegszervezetek támogatásával - mind szélesebb körben szervezzék meg a demokratikus rendőrség történetére vonatkozó emlékek felkutatását és megőrzését. A munka kezdetekor szinte ösztönszerűen fordult a figyelem a közelmúlt jelentős személyiségei, köztük mártírjaink, hősi halottaink felé. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szakmai és pártvezetése ezt a spontán érdeklődést élesztette és irányította.
A lelkes munka eredménye hamar megszületett. Csapatzászlónk őrzési helyén az 1980. szeptember 29-én felavatott, a hősi halottaink emlékét őrző emlékfalat a KISZ Budapesti Rendőr-főkapitánysága Bizottságának titkára a fiatal rendőrök nevében átvette. Jelképesnek érezzük ezt az eseményt, hiszen nyilvánvalóan mutatja, hogy közösségi tudatunk erősítése - elsősorban a fiatalok hivatástudatának kialakítása és fejlesztése - érdekében kerül sor rendőri múltunk emlékeinek felkutatására. Vissza