A Budapesti Piarista Gimnázium Jubileumi Évkönyve 1992

Előszó

1642. november 20-án érkeztek Podolinba az első piaristák: három fölszentelt pap, öt fogadalmas testvér és tíz novícius. Az alapítólevél szerint a „piaristáknak kötelességük lesz, hogy az ifjúságot szereztük szabályai szerint keresztény jámborságban és tudományokban neveljék, másrészt, hogy a katolikus vallást az Ige hirdetésével és tanításával terjesszék."
1717. november 4-én Demka Sándor igazgató először húzta meg az első pesti piarista iskola udvarán felszerelt harangot, jelezvén az ifjúságnak: itt vannak tanítóid, jöhettek beiratkozni! Ez másnap meg is történt, és mindjárt az első napon meglepően sokan, 155-en jelentkeztek... És az alapítólevelet készítette Lennerspergi Lenner János, Pest szabad királyi város első bírája, Neander János városkapitány, Miselli Mosel Antal, Pest város szenátora és esküdtje. Megírják az oklevélben, hogy „jóllehet a szomszédos Buda várában van egy gimnázium az ifjúság nevelésére..mégis különleges vonzódásunk folytán, amellyel a Kegyes Iskolák szerzete iránt viseltetünk, alapos megfontolás és érett tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy nemcsak megengedjük a nevezett szent szerzetnek ezen Pest városában való letelepedését, hanem e mostan való, képességünkhöz mért első adományunkkal alapjait is megvetjük."
A 350 éves podolini alapítás történelmi jelentőségű. Hiszen vele kezdődött a Kárpát-medencében az a szellemi folyamat, amelyet a piarista iskolák jelenléte, működése indított el és tartott fenn a magyar kultúra utolsó évszázadaiban. De talán a 275 évvel ezelőtti pesti alapítás sem sokkal kisebb jelentőségű, hiszen a kezdetben olyan szegényes belvárosi piarista iskola, Pest város első középiskolája, sok száz kiváló tanárával, több tízezernyi tanítványával az Európa-rangú főváros egyik fontos szellemi műhelye lett. ,A piaristák háza volt Pesten a magyarság vára!" - mondta a múlt század egyik történésze.
Utoljára 1948-ban jelent meg nyomtatott évkönyv iskolánkban: ,A Magyar Kegyestanítórend Budapesti Római Katolikus Kollégiumának (Általános Iskola és Gimnázium) ÉVKÖNYVE az 1947/48. iskolai évről". Ezt követte az államosítás szomorú időszaka, majd 1950-ben az újraindulás a merőben új körülmények között, a rejtőzve élés évtizedei. Ezekben az évtizedekben is készültek „évkönyvek", a maguk szerény egyszerűségében; gépelt lapok összeragasztott, de gondosan bekötött és őrzött formában. Külsők, diákok ezeket alig olvashatták, és talán az adatok, a beszámolók legalább annyit el is takartak, mint közöltek abból az izgalmaktól nem mentes, mégis sokszínű és alkotásban gazdag életről, amely 1953-ig a Váci utcai épületben, majd 1953-tól a Mikszáth téren folyt. Az ősi belvárosi iskola „Mikszáth téri Gimnázium" lett, ahogy a leggyakrabban megnevezték a hivatalos körök az elmúlt évtizedekben. Bizony abban az időben kiállást jelentett a Mikszáth térre járni iskolába. Vissza